A blog azon filmeket tartalmazza amiket én már láttam és bátran merem ajánlani bármelyik látogatómnak.
Ha pár nap kimarad, az nem lustaságból ered, hanem mert vagy olyan filmet néztem amit nem szeretnék tovább ajánlani, vagy egyszerűen nem néztem azon napokon filmet.
Amennyiben neked is tetszett a film és kedvet érzel értékelni azt megteheted a filmek előzetese alatt található "Szólj hozzá" részben.
A linkek aktuálisságáért csak a blogbejegyzések megszületésekor tudok felelősséget vállalni, akkor minden link ellenőrzött, és valós. Az idő elteltével a linkek tartalma és érvényessége változhat. Torrentek esetében a le és feltöltők száma állandóan változik, és egyes esetekben a torrent maga is törlődhet a gazdaoldalról. Felíratok esetében ugyanez a helyzet, a gazdaoldalon történő változások, javítások, áthelyezések módosítják a linkek tartalmát és érvényességét. Ezekért elnézést kérek, de azt beláthatjátok, hogy nem ellenőrizhetem minden linkemet időszakosan sem. De ha ti jelzitek felém a változásokat, hibás linkeket, készségesen javítom őket az aktuális lehetőségekhez képest.
doggfather:
Az első percekben magához ránt, majd nem ereszt, hanem szépen darál le és le egymás után a filmben... (2021.02.16. 13:43)Esküvő után (Efter brylluppet, 2006)
doggfather:
frodo és jax teller egy filmben és én ezt még nem láttam?! Sőt, frodó igen, de jaxről azt se tudta... (2021.01.21. 15:49)Huligánok (Green Street Hooligans, 2005)
doggfather:
Egy arab, egy feka, egy zsidó kölyök, a filmben csomó hiphop elem (dj, graff, break) teszi nemzetk... (2021.01.20. 14:31)A gyűlölet (La haine, 1995)
Az Oscar-díjas Peter Jackson új filmje Alice Sebold komoly irodalmi elismerést arató bestsellere alapján készült. Egy fiatal lányról szól, akit meggyilkoltak, és most saját mennyországából tekint le a családjára, ahol mindenki a maga módján próbál megbirkózni a szörnyű tragédiával - és a gyilkosára, aki sokkal közelebb van a családhoz, mint azt bárki is sejtené. (Kata és Joci ajánlatára)
Megszületett az orosz DeLorean egy Volga képében. Nem kell megijedni, a film nagyon is jól sikerült, sőt az utóbbi idők egyik legjobban eltalát filmje a műfajban. Míg az amerikai haldoklik, az orosz filmgyártás "szárnyalóban" van.
A film mindvégig lekötött, kellőképpen izgalmas, és mindemellett romantikus és humoros is volt ( Itt nem arra gondolj, hogy a megvalósításokon röhög az ember, hanem inkább a poénos jeleneteket említeném meg.) Egy igazán jó film... ne legyen előítéletetek mert orosz, bár nekem olykor azért van előítéletem mert valami amerikai...
Timur Bekmambetov, a Wanted rendezője tavaly Oroszországban készített producerként egy nagyköltségvetésű akciófilmet. A Fekete villám - Zúg a Volga nálunk csak DVD-n jelenik meg a következő hónap közepén.
Timur Bekmambetov, a Nappali őrség, az Éjszakai őrség és a Wanted rendezője, két saját filmje között producerkedésbe fogott, melynek egyik eredménye a 9 című animációs film lett, a másik pedig Fekete villám - Zúg a Volga, mely eredetiben a Csornájá molnyijá címre hallgat, amiből kiderül, hogy orosz produkcióról van szó. A repülő autóról szóló akciódús fantáziafilmet Dimitrij Kiszeljov, az Őrség filmek vágója rendezte Alekszandr Vojtyinszkijjel.
A Fekete villám - Zúg a Volga nálunk kihagyta a mozikat, így nem tudunk hozzájárulni az eddigi 20 millió dolláros nemzetközi bevétel növeléséhez, azonban DVD-n július 15-től megvásárolható lesz a film. A hivatalos történet szerint, melyre az előzetesben is fény derül, Egy középiskolás fiú élete egy csapásra a feje tetejére áll, mikor kiderül, hogy az édesapjától kapott leharcolt vén csotrogány valójában igazi csodajárgány, amely képes repülni. Mikor egy tragédia válaszút elé sodorja, a fiú úgy dönt, hogy felveszi a Fekete Villám nevet, és harcba indul a bűnözés ellen, ezzel hamarosan nemzeti hőssé válik. Igen ám, de azt nem is sejti, hogy nyomában gonosz erők gyülekeznek, melyek a kocsiját akarják és semmitől sem riadnak vissza azért, hogy megszerezzék - akár a várost is lerombolják, ha ez kell.
Bruce Willis, a véres atléták koronázott királya hosszú idő után végre ismét egy olyan filmmel jelentkezett, amit látva a magam fajta buddy movie rajongó megnyalhatja mind a két szemét. Willis társa a bűn(üldözés)ben ezúttal a 30 Rockból ismerhető Tracy Morgan, a rendezői székbe pedig Kevin Smith préselte be méretes hátsóját. De vajon ez a trió elég ahhoz, hogy a Cop Out felnőjön a zsáner legnagyobbjaihoz, netán le is szorítsa a trónról minden idők legjobbját? A továbbiakban kiderül.
Az előbb feltett kérdés persze költői volt, az Utolsó cserkészt semmi sem fogja eltávolítani a csúcsról, nem véletlen van már ott majdnem húsz éve. A Couple of Dicks sem, hiszen a tökéletességtől messze van, de azért nem kell szégyenkeznie. Sajnos azok az idők már elmúltak, amikor egy igazi elbaszott zsarut láthatunk a vásznon, így a mai világ elvárásainak megfelelően a Willis által alakított HallenbeckMcClane Jimmy Monroe nem lecsúszott alkoholista, de mivel a trailer(ek) készítői ezúttal megtették nekünk azt a szivességet, hogy nem mesélték el a teljes sztorit vagy lőtték le az összes poént, így én is hasonlóképpen cselekszem, és nem mondok többet.
Annyit viszont elárulok, hogy Tracy Morgan nem csak a vicces sidekick szerepét tölti be, aki Bruce bácsinak asszisztál rendrakás közben és a kellő időben elereszt egy poénos beszólást (á la Mos Def a vonatkozó filmben). Ő is ugyanúgy teljes értékű karakter, sok percnyi képernyőidővel, szóval aki úgy gondolta, hogy "idegesít a feka, de úgysem lesz sokat", az készüljön fel lelkileg. Ezt csak azért jegyeztem meg, mert Tracy Morgan általában tipikusan a "szereted vagy utálod" kategóriát erősíti, és hát itt is pont olyan, mint máskor. A Willis-szel alkotott párosuk viszont egy ilyen mellérendelt kapcsolatban is teljesen működőképes.
Kevin Smith tudja magáról, hogy nem egy Michael Bay, így az akció-vígjáték párosból a hangsúly ezúttal az utóbbin volt. Azért itt is vannak gigantikus robbanások és fél órás autós üldözés 170-es tempó mellett, de Smith tálalásában ez úgy néz ki, hogy Willis és Morgan ülnek egy kocsiban és megfigyelés közben dumálnak. Na jó, tényleg vannak elfogadható minőségű akciójelenetek, de tutira nem azok fogják emlékezetessé tenni a filmet. Sokkal inkább a párbeszédek, amikért ezúttal rendhagyó módon nem Kevin Smith a felelős (eddig ugye minden rendezésénél egyúttal íróként is szerepelt), de van rá egy nagyobb összegem, hogy azért belenyúlt néhol. Mindenesetre a párbeszédek viccesek és életszerűek, illetve a korhatár-besorolás által megengedett "fuck"-ok is pont jó helyeken vannak elszórva.
Willis és Morgan mellett persze van "a másik" rendőrpáros is, akiket Kevin Pollak és Adam Brody alakítanak, méghozzá nem is rosszul. Szintén a humort erősíti Seann William Scott, eyecandy-vonalon pedig a pár jelenetben feltűnő Rashida Jones és Michelle Trachtenberg, illetve a "fogalmam sincs mi a neve és lusta vagyok utánanézni" mexikói csaj járul hozzá a film élvezeti értékéhez.
Cop Out értékelés
Az Edge of Darkness -szel ellentétben itt sikerült nem beleesnem abba a hibába, hogy konkrét elvárásokkal ültem be a filmre, és emiatt nem is volt csalódás, sőt. A Kick-Ass és az Iron Man 2. után számomra megérkezett a nyár harmadik igazán szórakoztató filmje (ez pontszámmal 8/10-et jelent). A Cop Out nem lesz 20 év múlva is referencia-anyag, de attól még egy remek film, amit érdemes megnézni megnézni megnézni.
2010. április 21. - a kritikát írta: Hámori Dániel
A 9 animációs mozija látványos, de nem a humoros, gyerekbarát fajtából való. Nehéz kérdéseket feszeget, vészesen komor hangulatban, lenyűgöző vizuális körítéssel. Talán ezért is látott benne fantáziát Tim Burton, és vállalta el a produceri teendőket. (Kritikánk a Titanic Filmfesztiválon készült - a szerk.)
No, nem egyedül, hanem újdonsült lelki cimborája, az Éjszakai/Nappali őrség és a Wanted című adrenalin-mozikat jegyző, Hollywoodot meghódító kazah fenegyerek, Timur Bekmambetov társaságában. Moguljaink feltétlen bizalmat szavaztak egy „újoncnak”, s nem kellett csalódniuk. Az amerikai Shane Acker, akit azonos című, 11 perces kisfilmjéért 2006-ban Oscarra jelöltek, korábbi munkájából meglepően ütős bemutatkozó játékfilmet rendezett. Drámája érdekes műfaji kavalkád. Sci-fi és kvázi-steampunk elemek keverednek kalanddús fantasy-vel, ugyanakkor a Legenda vagyok
felütése és a háborús filmek karcos kiábrándultsága is süt belőle.
A címszereplő 9-en, egy arasznyi, blendeszemű, fémkezű mechanikus rongybabán arctalan teremtője az utolsó simításokat végzi, majd hősünk egy titokzatos gépben életre kel a posztapokaliptikus jövőben. A kezdetnek halott teremtőjét megpillantó homunculus első lépései után ráébred, hogy az emberiség kihalt, s a szétbombázott romokon csak ő él.
Ám hamarosan egy maréknyi rongybabára, saját „elődeire” bukkan, aki még a nagy háborúban ébredtek öntudatra, s így-úgy bujkálva vészelték át eddig a pusztulást. A csak lassan összecsiszolódó kis csapat újdonsült mozgatórugójaként arra is rá kell eszmélnie, hogy az ő kezében van az emberiség megváltásának kulcsa. Emellett a kis hősöknek vezetésével fel kell venniük a harcot egy hatalmas fémszörnnyel, mely valamilyen különös ok miatt egymás után vadászik az apróságokra…
Acker fantáziája határtalan. Egyrészt az archaizáló környezetábrázolással, és a végítélet körülményeit lassan felfedő építkezéssel olyan „mondai” időbe helyezi a történéseket, mely ugyan várakozhat baljós jövőnkben is, ám leginkább erőteljesen felidézi a II. világháború borzalmait, s a lebombázott Berlin hangulatát. Ezt látszik alátámasztani a Hitlert idéző diktátor vezetésével őrületbe rohanó világ, a felvillanó filmhíradó töredékek és a horogkeresztes lobogónak megfelelő vörös- fehér-fekete zászló.
Természetesen azért újoncunk megrezgeti a lécet, hiszen a 11 perces filmecske kibontása egyszerre rejti magában a sikert is, de a nagyjátékfilmes, 79 perces időkeret kényszerű felduzzadásával már nem elég a geg és a misztikus lebegtetés meglepő ereje, szilárd lábakon kell álljon a forgatókönyv. A párbeszédek leegyszerűsített voltával egyértelműen a vizuális kidolgozottságra és az akciókra helyeződik a hangsúly. Itt-ott a digitális textúrák vagy felületek talán egy fokkal plasztik-hatásúbbra sikerültek, de a megteremtett világ kreatívan bámulatos részletgazdagsága ellensúlyozza azt.
A rongybabát, mint a túlélés zálogát megjelenítő karakterek is hasonlóan színpompásak, zseniális kidolgozottságukban jól elkülöníthetőek. Van benne vonakodó hős a címszereplő 9 alakjában, van benne merev pap, harcos amazon, aki az Avatar Neytirijére hajaz, agyatlan behemót, félszemű fegyvertárs, két néma könyvmoly, akik A rózsa neve Baskerville-i Vilmosát és Melki Adso-ját idézik. Vagy épp az esküdt ellenség, a Gép, mely leginkább a 2001: Űrodüsszeia lázadó számítógépének, HAL 9000-nek és A Gyűrűk ura mindent látó szemű Szauronjának „zabigyereke”.
Azzal is erősíti a hangulatot, hogy a nézőt bizonytalanságban hagyja afelől, hogy kis teremtényei mitől is olyan emberi zsebrobotok, miféle misztikus erő játszik közre a humanoid lét továbbélésében. Ha pedig jobban megnézzük, a mesterét túlélő homunculus klasszikus történetének kétfajta olvasatát is adja a film. Beugorhat Orwell disztópikus 1984-e is, a múlt értelmezésének igencsak képlékeny mibenlétéről.
Sajátos hangvételével a megszokott elemeket lendülettel megtöltő film méltán tarthat igényt a nézők figyelmére, ám tagadhatatlan, hogy a zseniális elődben rejlő potenciális lehetőségeket azért nem tudja kibontani maradéktalanul. A kemény felütés, és a profi cselekményvezetés, a folyamatos túlélő akciókkal a kezdéshez elegendő anyagot szolgáltat, ám az eredeti befejezésnek kibontása itt kisebb hatásfokkal robban, így a nézőben hiányérzet marad. Talán az elvarratlan szálak kiskaput nyújtanak egy folytatáshoz…
Majdnem olyan mozi lett, mely a lét kérdéseit boncolgató sci-fik sorát gazdagítja, de szokatlan fordulatával és a sok megválaszolatlan kérdésével inkább „érzésfilm”, mely magával ragad, beszippant. A számítógépes kidolgozottság, az egymástól elkülönülő rétegek, a mélység meglepő élessége már-már 3D-s feldolgozásért kiált.
A villámgyors tempó, hibátlan vágás és kameramozgások, tökéletes környezetábrázolás egyértelműen a Dreamworks és a Disney stúdiók lassan, de biztosan kommersz középszerbe sematizálódó filmjei fölé emelik a 9-et. Jó belegondolni, hogy Acker előtt egy egész karrier áll még, és milyen csodákat tehet le az asztalra egy „rendszeren kívüli” rendező. Talán van még egy pár rongybabája…
Ki ne gondolkozott volna már el azon, hogy ha élete egy bizonyos pontján másként dönt, élete teljesen más fordulatot vesz? Életünk döntések, választások sorozatából áll; utólag mindannyian fel tudjuk mérni, hogy hol hibáztunk hatalmasat, vagy éppen ellenkezőleg, hol áldhatjuk az eszünket, hogy a helyes lépést tettük meg. A tovább mögött a Mr. Nobodyról, egy olyan érdekesnek ígérkező angol nyelvű belga scifi-drámáról lesz szó, amely ezt a problémakört feszegeti, és amely igazi rejtett gyöngyszem lehet az idei scifiben dúskáló moziévadban.
Mi ez?
A Mr. Nobody főszereplője, Nemo Nobody (Jared Leto) 2092-ben a világ legöregebb embere. És egyben az utolsó halandó. Abban a jövőben, ahol a tudományos fejlődésnek köszönhetően az emberek már halhatatlanok, a 120 éves Nobody úr halálos ágyán visszaemlékszik elmúlt életére, pontosabban szólva lehetséges életeire: három különböző életút és házasság jelenik meg előttünk elbeszélése nyomán. De vajon melyik az igazi? Hol döntött jól? Hol rosszul? Vagy ami még fontosabb: élt-e eléggé?
Az előzetes:
Még vagy egy éve hallottam először erről a filmről. Szinte semmit nem lehetett tudni róla a néhány mondatos szinopszison és a szereplőgárdán kívül, de már akkor felkeltette a figyelmemet. A film születésének kezdete egészen 2001-ig vezethető vissza, a tényleges forgatás pedig 2007-ben vette kezdetét: még a lassan forgó produkciós gépezetekhez mérten is durván hoszú idő ez. A forgatás után egy újabb teljes évet töltött az utómunkálatok fázisában a mozi, és egészen pár héttel ezelőttig teljes némaság övezte a Mr. Nobodyt. Szerencsére végül csak kijött a trailer, időpontot kaptak a nemzetközi bemutatók, és remélhetőleg előbb-utóbb Amerikába is eljut majd a film.
Mi várható? Mivel a sztori és a trailer garantáltan eszünkbe juttat néhány közelmúltbeli alkotást, így az elején le is tudnám ezeket a kötelező összehasonlításokat.
Nemo Nobody különös élete? A százhúsz évesre maszkírozott Jared Letóról valószínűleg sokan máris Brad Pitt tavalyi filmsikerére, a Benjamin Button különös életére asszociálnak, holott a hasonlóságok kábé ott véget is érnek, hogy egy rendkívül idős és szokatlan életkörülményekkel "bíró" ember a főszereplő, és hogy a film témája a szerelem A Benjamin Button egy klasszikusan nagyívű, látványos, epikus hollywoodi tündérmese volt, amely egy remek alapötletre felfűzött pikareszk-élettörténetet beszélt el, ám amely szerintem a színpompás képekben és a larger than life szereplők és eseménysorok közepette elfelejtette kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, és az elmélyült gondolatébresztés helyett a kissé üres szentimentalizmus, giccs felé csúszott el. A Mr. Nobodytól remélhetőleg éppen az általam a BB-ből hiányolt tartalmi és érzelmi mélységet és filozofikus tartalmat fogom megkapni, amellett, hogy a szentimentalizmus itt is komoly teret fog kapni.
Ha már hasolítgatni akarnék, akkor inkább a Nagy hal és az Egy makulátlan elme örök ragyogása kereszteződéseként fognám meg a filmet. Előbbi az elbeszélő kénye-kedvére alakított történet, az ebből fakadó folyamatos bizonytalanság, valóság és lehetőség közti határ elmosódása, utóbbi a szürreális vizualitás és elborult rendezői koncepció miatt tűnik jó kiindulópontnak.
Már a történet leírásából is érezhető, hogy a Mr. Nobody kevésbé a XXI. század végi jövőképre és világra fog koncentrálni, mint inkább egyetlen ember sorsára. Feltehetőleg csak villanásokra nyerhetünk bepillantást abba, milyen lesz Földünk szűk száz év múlva: a csillogó felhőkarcolók megavárosa és a furcsa, tetovált emberek inkább háttérül, elbeszélői, műfaji keretként fognak szolgálni - a hangsúly Nobody életén és szerelmein lesz. Ilyenkor sok minden a főszereplő különlegességén áll vagy bukik: nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy a karakter ne legyen túlzottan idegen tőlünk, túl elvont, és váljon ezáltal pusztán egy érdekes tanulmánnyá; hogy képesek legyünk beleélni magunkat a helyzetébe, a történetébe, és az ő különlegességén keresztül kapcsolódást találjunk saját problémáinkhoz, érzéseinkhez..... (forrás: delta.blog.hu/2009/06/02/mr_nobody_senki_ur_eletei) A cikk továbbolvasásához kattintsatok a linkre.
Ki ne gondolkozott volna már el azon, hogy ha élete egy bizonyos pontján másként dönt, élete teljesen más fordulatot vesz? Életünk döntések, választások sorozatából áll; utólag mindannyian fel tudjuk mérni, hogy hol hibáztunk hatalmasat, vagy éppen ellenkezőleg, hol áldhatjuk az eszünket, hogy a helyes lépést tettük meg. A tovább mögött a Mr. Nobodyról, egy olyan érdekesnek ígérkező angol nyelvű belga scifi-drámáról lesz szó, amely ezt a problémakört feszegeti, és amely igazi rejtett gyöngyszem lehet az idei scifiben dúskáló moziévadban.
Utolsó kommentek