A blog azon filmeket tartalmazza amiket én már láttam és bátran merem ajánlani bármelyik látogatómnak.
Ha pár nap kimarad, az nem lustaságból ered, hanem mert vagy olyan filmet néztem amit nem szeretnék tovább ajánlani, vagy egyszerűen nem néztem azon napokon filmet.
Amennyiben neked is tetszett a film és kedvet érzel értékelni azt megteheted a filmek előzetese alatt található "Szólj hozzá" részben.
A linkek aktuálisságáért csak a blogbejegyzések megszületésekor tudok felelősséget vállalni, akkor minden link ellenőrzött, és valós. Az idő elteltével a linkek tartalma és érvényessége változhat. Torrentek esetében a le és feltöltők száma állandóan változik, és egyes esetekben a torrent maga is törlődhet a gazdaoldalról. Felíratok esetében ugyanez a helyzet, a gazdaoldalon történő változások, javítások, áthelyezések módosítják a linkek tartalmát és érvényességét. Ezekért elnézést kérek, de azt beláthatjátok, hogy nem ellenőrizhetem minden linkemet időszakosan sem. De ha ti jelzitek felém a változásokat, hibás linkeket, készségesen javítom őket az aktuális lehetőségekhez képest.
doggfather:
Az első percekben magához ránt, majd nem ereszt, hanem szépen darál le és le egymás után a filmben... (2021.02.16. 13:43)Esküvő után (Efter brylluppet, 2006)
doggfather:
frodo és jax teller egy filmben és én ezt még nem láttam?! Sőt, frodó igen, de jaxről azt se tudta... (2021.01.21. 15:49)Huligánok (Green Street Hooligans, 2005)
doggfather:
Egy arab, egy feka, egy zsidó kölyök, a filmben csomó hiphop elem (dj, graff, break) teszi nemzetk... (2021.01.20. 14:31)A gyűlölet (La haine, 1995)
Eddie Dugan-t (Richard Gere), a kiégett veterán rendőrt csupán egyetlen hét választja el jól megérdemelt nyugdíjazásától, attól, hogy visszavonuljon connecticuti halászkunyhójába. A rendőrség kábítószeres ügyosztályán dolgozó tiszt, Sal Procida (Ethan Hawke) rádöbben, hogy nincs esélye jobb életet biztosítani sokat szenvedett felesége és hét gyermeke számára. Clarence Butler-nek (Don Cheadle) pedig, aki túl hosszú ideje dolgozik már beépített ügynökként, kezd a lojalitása kollégái helyett a börtönben raboskodó Caz (Wesley Snipes), Brooklyn egyik leghírhedtebb kábítószer-kereskedője felé fordulni. A magánéletbeli és a munkájukra nehezedő nyomás miatt mindhármuknak azzal kell szembesülniük, hogy napi feladataik és a becsületük a világ legnehezebb dolgává változott.
Amikor a New York-i Rendőrkapitányság célul tűzi ki maga elé egy közismert kábítószer terjesztő hálózat felgöngyölítését, a három rendőrtiszt a brooklyni alvilág, erőszak és korrupció mindent elsöprő árjában találja magát. 7 nap alatt Eddie, Sal és Tango élete végzetesen megváltozik, ahogyan maga alá temeti őket a bűn világa, melynek során minden összeomlani látszik.
Antoine Fuqua (Orvlövész, Kiképzés) filmje a világ egyik legveszélyesebb alvilági életét, a New York-i szervezett bűnözés világát jeleníti meg, ahol a rossz elleni felesküdött szolgálat teljesen hiábavaló szélmalomharcnak tűnik.
Adott egy munkamániás fiatal nő, Beth, aki a Guggenheim Múzeum kurátoraként dolgozik, és éppen egy nagyszabású kiállítást szervez, amikor kishúga meghívja az esküvőjére, amit egy két héttel azelőtt megismert olasz fiatalemberrel köt – Rómában. Beth ezért szigorúan 48 órára az örök városba utazik, ahol megismerkedik egy igen vonzó, ám kissé kétbalkezes fiúval, a vőlegény amerikai barátjával, Nickkel. A legtöbb esetben már ennyi is elég lenne egy többé-kevésbé élvezhető romantikus komédiához, ám a Minden kút Rómába vezet alkotói kissé csavarintottak egyet a helyzeten, és hozzáadtak még jó pár összetevőt. A lány ugyanis – mikor meglátja, hogy a kiszemelt férfit egy olasz nő csókolja forrón – némi pezsgőtől megihletve bemászik pancsolni a szerelmesek szökőkútjába, és néhány bedobott pénzérmét is „kiment” belőle. Ezt követően pedig, New Yorkba hazatérve bizarr dolgok történnek vele – nem kevesebb, mint négy férfi kezdi el üldözni a szerelmével: egy köpcös kolbászgyáros, egy olasz festő, egy tehetséges (?) utcai bűvész és egy tenyérbe mászó modell. De szerencsére Nick is ismét feltűnik a színen… Habár Mark Steven Johnson rendező korábbi munkájához (A szellemlovas) képest mindenképpen fejlődést mutat, az igen ötletes alaphelyzet dacára később teljesen szokványos, mondhatni unalmas romkommá formálja alkotását, melyben az addigi remek ötletek felesleges kis díszítésekké válnak. Mint oly sokszor, ezúttal is a főszereplőnő személye, esetünkben a bájos Kristen Bell húzza ki némileg a filmet a középszerből.
Jet Li-t a Halálos Fegyver 4 óta ismerjük, amiben ő volt a gonosz, de nagyon ügyes harci bajnok, aki bár mindenféle keleti küzdősportban járatos volt, ezeket a képességeit gonosz célokra használta fel. Legközelebb Aaliyah oldalán láthattuk viszont Li-t, a nem túl átgondolt Öld Meg Rómeót c. film főszerepében. Ezek után következtek a rosszabbnál rosszabb filmjei (Az Egyetlen, Bölcsőd Lesz Koporsód, A Sárkány Csókja), amikben Li mint majdnem-néma (angolul keveset beszélő) hős teszi a dolgát, természetesen közben folytonosan kidomborítva a különleges képességeit.
Most a Hősben egy köztisztviselő-harcosként látjuk viszont, aki a Névtelen névre hallgat, és aki ezúttal is kiemelkedő küzdőképességekkel van megáldva. A film úgy indul, hogy bepillantást kapunk Kína történelmének egy adott idejébe, amikor szinte minden akkori helyi harcos az uralkodó életére tört. Mindenki, kivéve Névtelen hősünket, aki az árral szemben úszva megöli a 3 legnagyobb harcost, akik meg akarták ölni a királyt, és így kivételesen, az akkori biztonsági előírásokat felfüggesztve személyesen járulhat az uralkodó elé. A film tulajdonképpen ennek a találkozásnak és beszélgetésnek a története, és miközben a király és Névtelen közti fizikai távolság egyre csökken a beszélgetésük közben, bennünk egyre nő a gyanú Névtelen valódi szándékát illetően.
Már az eddigiekből is sejthető, hogy ennek a filmnek nem a fordulatos és ötletes története lesz az erőssége, és tényleg, mintha itt minden csakis a látványról szólna. Az embernek a szebb álmai nézhetnek ki így, mint ennek a filmnek a látványvilága, gyönyörű nők járkálnak nagyon szép színű ruhákban, kék ég, hófehér felhők, csupasz sziklák, ezernyi színes röpködő falevél: egy ilyen meseszerű világot szívesen néz sokáig az ember. Az már más kérdés, hogy mindezt milyen apropóból tesszük, más szóval elég-e egy filmhez annyi, hogy "jól néz ki", ahogyan például a harcosok kardja kettévág egy vízcseppet, és ezt szépen lassítva láthatjuk, vagy az, hogy egy narancsszínű ruhás nő a hasonlószínű falevelek közt pörög-forog a szélben.
Esztétikailag helyben vagyunk tehát, a film cselekménye viszont eközben nem remekel. Miközben a Névtelen elmeséli a királynak, hogyan ölte meg a 3 harcost, végig is nézhetjük ezeket az összecsapásokat, amelyek persze szintén elég látványosak, de főképp csak azok. Tulajdonképpen nem igazán értjük, mire megy ki a játék, mert mivel nincs idő megismerni a szereplőket (akik nem is nagyon szólalnak meg), nem is kedveljük meg őket annyira, hogy az esetleges elvesztésükön bánkódhatnánk. Pozitívumként az eredeti "1 hős"-felállás később árnyalódik, és a történet vége sem kiszámítható előre, ami egyébként az addigi cselekményhez hasonlóan eléggé filozófikus (és egyben háborúellenes).
A film az eddigi legdrágább kínai produkció, ami valaha készült (30 millió dollárból), és ezzel együtt őrült nagy siker Ázsiában.
A film tehát a visszafogott történetmesélés és a túlzott látványtechnikája mellett is tetszik az embereknek, sőt, már majdnem kult-gyanús film lett az amerikai és európai nézők körében. Azt a vonalat, amit a Tigris és Sárkány elkezdett, a Hős egy filozófikusabb, pacifistább és finomabb formában folytatta, és mindezt egy szemet gyönyörködtető látványvilággal aláfestve, úgyhogy biztosan sokan fogják még jóként értékelni ezt a filmet.
Ehhez persze az kell, hogy el tudjunk rugaszkodni a szokásos filmigényeinktől, és ne hiányozzon nekünk a valódi cselekmény, ezzel egyidőben viszont elégedettek legyünk, amikor a fizika törvényeit áthágva az egyik szereplőnk spontán a levegőbe röppen, hogy onnan ügyesebben küzdhessen az ellenfelével, legyen az a barátja, vagy akár a saját filmbeli szerelme.
Ez a történet 1994-ben a ruandai népirtáskor játszódik. Az áldozatok javarészt tutszik voltak, akik etnikai hovatartozásuk miatt ítéltettek halálra, a rezsim ellenségeivel együtt. Az áldozatok száma 800ezer és egymillió közé tehető.
A francia film főszereplője egy nő, egy olyan sötét bőrű színésznő, aki mindeddig nem volt látható a filmvásznon. Egy színésznő, aki egy olyan szerepet játszik el, amelyet nem lehet eljátszani. A történet bár az őserdőben játszódik, de nem is a környezet a lényeg, ami csodálatos operatőri munkával van megörökítve, hanem inkább a nő, az anya belső vívódása az életben maradásáért, vagy az életének feladásáért. Azért is tetszik ez a film, mert a kedvenc kategóriában a „néma főszereplő” jeleskedik. Ugyanis ebben a filmben sem a szavaké a főszerepe, hanem a csend erejéé. A főszereplő a film elején elhangzó pár mondaton kívül a film hátralévő közel 90 percében nem szólal meg.
Egy csodálatos, és egyben borzasztó történet emberekről, azok megvezethetőségéről, a kegyelmességről, a bánatról és a vérengzésről egy olyan szemszögből, melyből bár sokan láthatták az ott élő emberek közül, de kevesen élhették túl.
A film mindeddig ismeretlen főszereplőjét már most első alakítása során több filmfesztivál a legjobb női alakításért járó díjban részesítette.
Ismét egy keleti harcművészeti és történelmi filmet szeretnék ajánlani nektek. Mint a címéből is kiderül egy kard és annak gazdája van a középpontban.
A történet első pár jelenetsora már-már megszokott az ilyen és hasonló hősös filmeknél, mivel itt is úgy indítunk, hogy egy kisfiú elveszíti családját, és megfogadja, hogy ha képességei lehetőséget adnak rá nem engedi, hogy többször a környezetében ilyen dolog történjen. Megtanulja a kardforgatás művészetét. A kard mely a címben is szerepel névtelen, nem tudjuk eredetét, és azt sem miben rejlik az ereje, de kissé esetlen főhősünk kezében méltó helyet kap. Bár formája elég érdekes, nem a megszokott, de ebben rejlik különlegessége, és még a legnagyobb mestereket is le tudja fegyverezni azzal kis trükkel mellyel ellátta a készítője.
A film képi világára nem lehet panasz. A megszokott tűéles természetképek, és a stúdiómunkák ügyes vegyítése. A harci jelenetek kivitelezése példaértékű, a csónakos párbaj a holdfényes éjszakában bámulatos képi és mozgásvilággal rendelkezik, igazi mestermunka az a jelenetsor.
A történetről röviden: ifjú hősünk tanulmányainak éveiről mit sem tudunk, mikor először találkozunk vele akkor is éppen henyélés közben egy csónakban akard rá egy szép hölgy, aki kirándulni szeretne a nem is olyan messze lévő tengerpartra. A pár a tenderparton és oda-vissza úton ismerkedik össze komolyabban, de a nő tudja , hogy nem lehetnek egymáséi, mert őt a király feleségének szánták, és rövidesen eljön az idő, amikor a király társaként kell helytállnia. A fiú elszánt és páratlan bátorságát próbára téve be jut a palotába, hogy a király testőrségének tagja, és a szerelme közelében lehessen. A királynő nem csak szép de rendkívül okos is. Beleszól a politikai döntésekbe is, melyet többen néznek jó szemmel (abban a korban a nőknek ilyen joguk nem lehetett). Kalandos szökések és, hősies megkerülések következnek a történet során. És megjelenik az ellenség is az orosz birodalom és azok vezetői személyében. Korea helyzete a királyné kezében van, ha meghal oda az ország szabadsága. nagy teher nehezedik főhősünk egyszemélyes hadseregére, hogy megállítsa a koreai hadsereget és az orosz megszállást. Az , hogy sikerül-e neki a film végén kiderül...
Utolsó kommentek