A blog azon filmeket tartalmazza amiket én már láttam és bátran merem ajánlani bármelyik látogatómnak.
Ha pár nap kimarad, az nem lustaságból ered, hanem mert vagy olyan filmet néztem amit nem szeretnék tovább ajánlani, vagy egyszerűen nem néztem azon napokon filmet.
Amennyiben neked is tetszett a film és kedvet érzel értékelni azt megteheted a filmek előzetese alatt található "Szólj hozzá" részben.
A linkek aktuálisságáért csak a blogbejegyzések megszületésekor tudok felelősséget vállalni, akkor minden link ellenőrzött, és valós. Az idő elteltével a linkek tartalma és érvényessége változhat. Torrentek esetében a le és feltöltők száma állandóan változik, és egyes esetekben a torrent maga is törlődhet a gazdaoldalról. Felíratok esetében ugyanez a helyzet, a gazdaoldalon történő változások, javítások, áthelyezések módosítják a linkek tartalmát és érvényességét. Ezekért elnézést kérek, de azt beláthatjátok, hogy nem ellenőrizhetem minden linkemet időszakosan sem. De ha ti jelzitek felém a változásokat, hibás linkeket, készségesen javítom őket az aktuális lehetőségekhez képest.
doggfather:
Az első percekben magához ránt, majd nem ereszt, hanem szépen darál le és le egymás után a filmben... (2021.02.16. 13:43)Esküvő után (Efter brylluppet, 2006)
doggfather:
frodo és jax teller egy filmben és én ezt még nem láttam?! Sőt, frodó igen, de jaxről azt se tudta... (2021.01.21. 15:49)Huligánok (Green Street Hooligans, 2005)
doggfather:
Egy arab, egy feka, egy zsidó kölyök, a filmben csomó hiphop elem (dj, graff, break) teszi nemzetk... (2021.01.20. 14:31)A gyűlölet (La haine, 1995)
Időszámításunk szerint 814-ben járunk, egy olyan korban, amikor a nőknek csak egy sorsuk lehetett: dolgozni, sok-sok gyereket szülni és fiatalon meghalni. De Johannának (Johanna Wokalek), az Ingelheim városában született fiatal lánynak mást diktál a hite. Megismerkedik Gerold gróffal (David Wenham), a város püspökének kegyeltjével, és kettejük között szerelem szövődik. A háború azonban hamarosan elválasztja őket egymástól, és Johanna érzi, hogy hite és végzete új feladat elé állítja őt. Férfinak adja ki magát és Johannes testvérként beáll a fuldai bencés rendbe, ám inkognitója hamarosan veszélybe kerül, ezért kénytelen Rómába menekülni. Miközben egyre magasabbra jut az egyházi hierarchiában, újra és újra szembesül a kérdéssel, hogy kinek adja a szívét: Istennek vagy annak a férfinak, akit még mindig szeret. A döntés azonban kikerül a kezéből, mikor I. Segius pápa (John Goodman) meghal, és őt nevezik ki utódjának. (forrás: filmtrailer.hu/film/johanna-nopapa-die-papstin/)
Jennifer új könyvön dolgozik, és a nyüzsgő nagyvárosi élet nem igazán kedvez az írásnak, így egy időre kiköltözik egy kis csendes erdei házikóba. A helyieknek azonnal feltűnik a csinos lány, és néhány férfi egyik éjjel rátámad, hogy megijessze. A éjszaka egy brutális rémálommá válik Jennifer számára, akit megvernek, megkínoznak, megaláznak, és végül otthagyják meghalni. De az elkövetők arra nem számítanak, hogy a lány túléli a borzalmakat, és elhatározza, hogy kegyetlen bosszút áll az őt ért sérelmekért.
A Paranormal Activity sikere után előkerült egy másik videókazetta, mely révén fény derült az előzményekre, s mely után teljesen más értelmet nyer az első rész.
Már rég a hollywoodi legendárium része az arról szóló történet, hogy a 2007-ben készített Paranormal Activity, hogy verekedte el magát tavaly végre a mozikba, hogy aztán a tizenegynéhányezer dolláros költségvetését megsokszorozva világszerte 193 millió dollárt bevételezzen. A sikernek talán Steven Spielberg is részese volt, hiszen az ő vezetésével vágták meg a filmet olyanra, hogy a moziban kellően üssön, sőt, a befejezés is Spielberg javaslatára született meg - talán ő már előre sejtette a nagy sikert és azt, hogy folytatást kell készíteni az áldokumentarista horrornak. (Aki rajongó az az eredeti változatot is megnézheti a DVD-n, sőt, pár alternatív befejezést is.)
A Paranormal Activity második része, az Újabb parajelenségek valójában előzményfilm, igaz egyes eseményei az első epizódot követően játszódnak. Olyannyira előzményfilm, hogy az eredeti két alkotás főszereplői, Katie és Micah is feltűnnek benne, de a középpontban ezúttal Kristi, Katie testvére, és az ő családja kerül. (Katie gyerekkori traumájának, mint azt az első részből megtudtuk, Kristi is részese volt.) A fő történet egy hónappal az első rész kezdete kezdődik (2006. augusztus - bár pár másodpercet 2005-ből is láthatunk) és a kiinduló pont egy fura, betörésnek tűnő bűneset, mely következtében Kristiék az egész házat felforgatva találják. S annak ellenére, hogy csak egy apróság tűnt el, Kristi férje úgy dönt, hogy kamerákat szereltet fel. Mi, nézők, ezen kamerák képein át követhetjük az eseményeket.
Cikkünk tárgya, akár az első rész, fura jószág. Ugyanis hiába készült kézikamerával és egyéb biztonsági kameráknak álcázott szerkezetekkel, hiába játszódik sötétben, abszurd módon a legnagyobb élményt képileg moziban nyújtja. Azonban, ha az ember moziban nézi meg a filmet, akkor a teljes "műélvezetet" (hogy oda ne rohanjak...!) csak a jó közönség garantálhatja. Elég néhány zajosabb vagy röhögő néző és nincs az az isten, hogy a süketítő csendben zajló jelenetek, vagy az apróbb neszezések elérjék hatásukat. Ha valaki a kellő hangulatba tudja ringatni magát, akkor az Újabb parajelenségek igencsak félelmetes lehet. (Amerikában IMAX-mozikban is adják a filmet, úgy még hatásosabb lehet.) Egyébként nagyjából csak az egyetlen, komolyabb hanghatással járó ijesztésre fog csak felpattanni székéből az ember.
Ha azonban a moziteremre letelepedik a megkívánt hangulat, akkor nyert ügyünk lehet. Természetesen az Újabb parajelenségek sem a nonstop durvulásról szól, s bár jó folytatáshoz méltóan kétszer annyi főszereplő (anyuka, apuka, tinilány, kisfiú), kétszer annyi akció és sokszorannyi kamerállás van, akárcsak az elődje, nagyon lassan építkezik. És ezen építkezés közben kifordított módon a félelemérzetet azzal éri el a film, hogy tudjuk, hogy horrort látunk, tudjuk, hogy valami történni fog - legjobban akkor félünk, amikor nem történik semmi. Aki esetleg nem lenne tisztában a műfajjal, annak a pulzusa biztos nem szaladna az egekbe a mozdulatlan szobabelső vagy a konyha állandó bámulása közben. Éppen ezért a világ nyolcadik csodája, hogy mind a Paranormal Activity, mind az Újabb parajelenségek remekül szerepel(t) a mozikban.
Az Újabb parajelenségeknek nem csak annyi köze van a Fűrészhez, hogy ellopta Jigsaw premieridőpontját, s egy végeláthatatlan sorozat ígéretét vetíti előre, hanem abban is hasonlít a két film, hogy a második részt ötletesen ágyazták az első rész köré. Több olyan, első részes momentumra is magyarázatot kapunk, amivel annak idején nem foglalkozott behatóan Oren Peli, a készítő, és ez az az aspektusa a filmnek, ami igazán működik, hiszen tudjuk, hogy ami történik, az nem az eredetitől elszigetelten történik.
Azonban ezen ötlettől eltekintve nem túlzás kijelenteni, hogy az Újabb parajelenségek nagyjából az újrázása az első résznek, bár valamivel hatásosabb, "akciódúsabb" lett a végeredmény. Persze mindez nem azt jelenti, hogy akinek nem tetszett a Paranormal Activity, annak bejönne a folytatás, hiszen a váz nem változott, ezért megtekintésre csak az első filmet fanatikusan kedvelőknek ajánljuk. Összességében nem lett sokkal gyengébb Katie és Micah történeténél a folytatás, sőt, az összefüggő történetnek köszönhetően nagyjából egy szinten emlegethetjük a két filmet, egy nagyon erős közepes osztályzatot, egy "nem rossz, nem rossz, de..."-kategóriét mindkettő megérdemel.
A hét végéhez értünk, és mint láthattátok ezen a héten a skandináv és európai filmek közül csemegéztünk. De ahhoz, hogy mindez a szemünk elé táruljon nagyon sok köze volt egy új barátomnak TIBBB-nek. Ez úton szeretnék köszönetet mondani a nevetekben is neki, hogy megosztotta gyűjteménye ezen gyöngyszemeit. Nagyon remélem, hogy még én is fogok a blogom során eljuttatni hozzá olyan említésre, és megnézésre méltó filmeket, melyekkel kellemes perceket szerezhetek neki. Köszönjük TIBBB. Bár a hét véget ért, de az idő nem áll meg, és a jobbnál-jobb filmek áradata sem, még minden bizonnyal van Tibbb repertoárjában is sok-sok film, ami ide is felkerülhet. Minden esetre az ajánlóit ezentúl igyekszem nyomon kísérni, és én sem tétlenkedem, továbbra is keresem az átlagból lényegesen kiemelkedő műveket, de ha Ti is kedvet kaptok arra, hogy megemlítsétek hogy mit láttatok... ne tartsátok vissza magatokat.
És akkor kezdődjék az új ajánló egy szintén nem átlag filmről, de akár ismételhetem is magam, egy újabb gyöngyszem tárult elénk.
Három egymáshoz kapcsolódó történet. Az elsőben két fiatal lánytestvér szembeszegül családjuk becsületkódexével, ami miatt életük valóságos rémálommá válik. A másodikban bűnözők támadnak meg, és terrorizálnak két embert az egyik népszerű klubban. A befejező epizódban egy újságírónő házasságon belüli erőszak miatt feljelenti a férjét. Így akarja elérni, hogy közös kollégáik kiközösítsék a férfit. Úgy tűnik, mindhárom történetben elbuknak az ártatlanok. A támadóik nem számítanak arra, hogy felveszik a kesztyűt, és elszánt akarattal szembeszállnak velük. (forrás: http://www.port.hu)
Még egy kicsit szeretnék az idézetek világában elmerülni, és a port.hu-n a film mellett lévő hozzászólást mellékelni: "Egyet kell értenek, a film zseniális, végig iszonyatos feszültségben tartja a nézőt, ahogy ide-oda ugrál a három történeti szál között.Komolyan mondom, még egy szocio-horrornak is elmenne, semmi szépfiús vámpírok, csak a hétköznapok rejtett, félelmetes dolgai. A színészek elképesztően jól játszanak, nálam a film simán 10/10
Eleinte furcsállottam, hogy egy filmbe, hogy lehet 3 különböző történetet belepréselni, hiszen ez a műfaj önmagában is a hosszú történeteket dolgozza fel... de idővel ezen gondolataim szertefoszlottak, és ahogy haladtak a nagyon jól egybefont történetek mindinkább az kellett mondanom, hogy ez a 2 óra igen jó kikapcsolódás lesz. És úgy is lett. A mind végig nagyon jól összeállított jelentsorok, úgy kacsolódtak össze, mintha 1 történet lett volna, a vágások itt is tökéletesek, sőt a történetek közötti váltásoknál lévő swenkek (kamera-lendítések), olyan jól sikerültek, hogy öröm volt nézni. A 3 teljesen eltérő történet, teljesen más egyéniségek, teljesen más szemszögek, teljesen más társadalmi rétegek bemutatás, a tehetetlenség, és a reménytvesztettség, majd a talpra állás, oly részletességgel van kidolgozva, hogy észere sem vesszük az idő múlását, a film teljesen magába zár. De nem is akarom húzni tovább a kíváncsiság mézes madzagját. Ez is egy olyan film amiről itthon nem nagyon hallottunk még, nem vetítenek sem mozik sem TV-k... mi lehet ennek az oka?...Tudja valaki?
A Hawaii, Oslo egy maroknyi ember története, akiknek életútja az év legforróbb napján Oslóban összefut anélkül, hogy szükségképpen megismernék egymást. Követhetjük Frode és Milla történetét, akiknek megszületett első gyermekük, de az orvosok azt mondják, a baba nem fog sokáig élni. Találkozunk Bobbie-Poppal, a megcsömörlött énekessel, aki öngyilkosságot készül elkövetni. Megismerhetjük Leont, az intézetbe zárt kleptomániás férfit, aki Åsát keresi, ugyanis már tíz éve szeretné feleségül venni. Felbukkan Leon bátyja, Trygve is, akit Leon kihoz a börtönből, hogy szülinapját együtt ünnepelhessék az intézetben, azonban Trygve a kimenő alkalmából szökést tervez. És nem hagyható említés nélkül angyali Vidar sem, Leon legjobb cimborája az intézetben, aki olyan dolgokat képes meglátni, amit mások nem, és aki talán mindenkin képes lenne segíteni, kivéve önmagán. Épp ezért ő az egyetlen gyengécske kapocs a szereplők között – ám erről a kétes értékű dicsőségről örömmel lemondana.
Erik Poppe történetének megannyi szála, természetesen, ahogy az a hasonló szerkezetű filmeknél lenni szokott (lásd pl. Korcs szerelmek vagy a Bábel), valahol a távolban összefutnak, ám addig a szereplőknek még számos megpróbáltatáson kell keresztülmenniük. 2005-ben a norvégok a Hawaii, Oslót indították a legjobb idegen nyelvű Oscar-díjért, ám a film végül nem került be az ötbe. Pedig igencsak megállta volna a helyét abban a bizonyos 5-ben... (forrás: www.filmklik.hu/movies/details/42,Hawaii__Oslo
Utolsó kommentek