6tila

(színes, szinkronizált, dán-francia-német-angol filmdráma, 105 perc, 2005)
rendező: Thomas Vinterberg
forgatókönyvíró: Lars von Trier

Nevenincs, idilli kisváros valahol a hegyekben. Dicket apja bányaszerencsétlenség során bekövetkező halála után a gondoskodó, de folyton gondterhelt színesbőrű házvezetőnő, Clarabelle neveli fel - a fiút az egész város jóravaló, kedves gyereknek tartja, aki a légynek se tudna ártani. Egy nap azonban Dick eseménytelen élete váratlan fordulatot vesz, amikor egy igazi lőfegyvert talál. A fegyver barátokat szerez Dicknek, akikkel titkos klubot alapít az ellentmondásosan hangzó "pacifizmus és fegyverek" jelszavával.
(forrás: port.hu)

A filmhez nem készült eddig magyar felírat, de (több mint) 3 magyar torrent oldalon megtalálható a szinkronos változat.

Magyar torrent kereső: Dear.Wendy.HUN.DVDRip.XviD-HXT.torrent
Magyar felírat: Nincs

Az Európa (Europa) 1991-ben bemutatott dán film Lars von Trier rendezésében.

Lars von Trier nemzetközi elismerést hozó filmje az Európa volt, mely egy német származású amerikai fiatalemberről (Jean-Marr Barr) szól, aki a II. világháború után egy német vonaton lesz hálókocsi-kalauz. A férfiban együtt kavarog a nácizmust elítélő amerikai mentalitás és a németek sajnálata és megértése. Kessler végig megpróbálja kezelni helyzetét, és megértéssel fordulni az őt körülvevő emberekhez, végül mégis rosszul választ és a háború után partizánakciókat szervező Werewolfokhoz csatlakozik. A filmet olyan bírálat is érte, mely szerint az egykori náci Németországgal szimpatizál, holott Trier Kessler által a legyőzöttek, a megsemmisítettek szenvedéseit próbálja megérteni, a maga valóságában szemlélni. Veszélyes feladat ez a főhős számára, s próbálkozása végül kudarcba fullad. Mégsem értheti meg a legyőzöttség érzését egy idegen, aki nem közéjük tartozik. A komor, hipnotikus hangulatú film, mely szinte végig egy vonaton játszódik, a cannes-i filmfesztivál zsűrijének díját hozta meg Triernek. A külföldi közönség körében azonban inkább az 1996-os Hullámtöréssel (Breaking the Waves, 1996) aratott elismerést.
(forrás: wikipedia)

• Cannes-i Filmfesztivál (1991)
  • díj: Zsűri díja – Lars von Trier
  • díj: legjobb művészi közreműködés – Lars von Trier
  • díj: technikai nagydíj – Lars von Trier
  • jelölés: Arany Pálma – Lars von Trier
• Bodil-díj (1992)
  • legjobb film – Lars von Trier
• Európai Film-díj (1992)
  • jelölés: legjobb színésznő – Barbara Sukowa
  • jelölés: legjobb mellékszereplő – Ernst-Hugo Järegård
• Stockholmi Filmfesztivál (1991)
  • díj: Bronz Ló – Lars von Trier

Torrent fálj: Europa (Lars von Trier, 1991).torrent
Magyar felírat: Europa (Lars von Trier, 1991).srt

Mai első ajánlóm szintén egy dán film Lars von Trier rendezésében. Az ajánló szintén nem a saját szavaimat tartalmazza, de most rendhagyó módon egy kis csemegével szolgálok. Az ajánló a rendezővel készített riport a filmről a munkálatokról, úgy ahogyogyan ő látta.

Idióták / 3 - Interjú
LARS VON TRIER ÉS A DOGMA 95

1995 tavaszán filmrendezők alakították meg a Dogma 95-öt, amelynek célja bizonyos tendenciák kiküszöbölése napjaink filmjeiből. A Dogma 95-ről és az Idiótákról készült interjú Lars von Trierrel, amit a Best Hollywood bocsátott most rendelkezésre.

- Igaz, hogy mind a Dogma 95, mind a film célja az, hogy felrúgja a szabályokat?

- Igen, nem is fogalmazhatna pontosabban. De ezzel beskatulyázta őket. Tehát miről kellene még beszélni... ?

- Örömét lelte a filmben?

- Hát persze! Megpróbáltam derűssé és élettelivé tenni a mozit, és ez sikerült. Néhány vélemény szerint a film ostobaságokról szól, és pontosan erről van szó. Bizonyos jelenetekben katasztrofális butaságok és értelmetlen hülyeségek szerepelnek. De a film más elemeket is tartalmaz. Ha oly módon vizsgáljuk meg a filmtörténetet, ahogy én folyamatosan teszem, akkor kiderül, hogy melyek azok a tendenciák, amelyeket alkalmaztam az Idiótákban: a francia újhullám és az, amit én éneklő London periódusnak nevezek - beleértve a Beatles-filmeket, melyek egyikében egy vas ágykeretet hurcolva rohantak keresztül Londonon. Az újhullám friss levegőt hozott a filmkészítésbe, hogy visszanyerje az elveszett ártatlanságot.

- A Hullámtöréssel könnyre akarta fakasztani a nőket, és ez sikerült. Hasonló nézői reakciókat remél ettől a filmtől is?

- Az Idióták sokkal komplexebb, sokkal hátborzongatóbb mozi, olyan film, ami ugyan szórakoztat és megmozgatja a képzeletet, de egy kicsit zavarba is ejt. A normalitással bűvészkedik, aminek kritériumai szerint kellene élni. És ha valaki alábecsüli a racionalitást, a világ hajlamos széthullani körülötte.

- Néhányan fel fognak háborodni bizonyos jelenetek miatt, de az egész film nem fogja zavarni őket, bár ellentmondásos jeleket bocsát ki...

- Ódivatú meghatározással azt mondhatnám, hogy az Idióták sokkal politikusabb film, mint amiket korábban forgattam. A felszínen arról van szó, miként bánunk az értelmileg sérült emberekkel, mennyire vagyunk képesek elfogadni őket. Ha mélyebben belenézünk, felfedezhetjük benne az abnormalitás melletti kiállást... Az Idióták ötlete egy időben merült fel a Dogma 95 megalakításával. Egy bizonyos szinten a Dogma szabályai abból a követelésből erednek, miszerint engedelmeskedni kell a hatalomnak és a szabályoknak - de ezt humanista, baloldali kulturális neveltetésemből következően sohasem tudtam elfogadni -, másrészt viszont kifejezik azt a vágyat, hogy az ember valami egyszerűt alkosson. Egy normális filmprodukció során a rendező akadályoztatva van a döntésében és számos szabályt be kell tartania, például a színvilággal kapcsolatban. A Dogma szabályai kimondják, hogy ezekkel nem kell törődni.

- Ön írta a forgatókönyvet, amin az áll, hogy május 16-a és19-e között vetette papírra. Valóban négy nap alatt hozta össze?

- Így igaz. Ez a kitétel egyébként de Sade márkitól ered, aki - úgy tudom - két hét alatt írta meg a Bastille-ban a Justine-t. Persze korábban már eljátszadoztam a gondolattal, de nem tettem be egyetlen végszót sem, csodálatos érzés volt csak úgy irogatni. Nem is olvastam el újra, ez kiderül abból a jelenetből, amikor az egyik figura végig rossz nevet mond... Régebben éveket töltöttem el a szüzsé megírásával, de sokkal jobban illik a Dogmához az, ha sutba dobom a szabályokat. Az alapötlet az, hogy rázzuk le magunkról az út porát, de ha ez túl szimplán hangzik, mondhatjuk azt is, hogy dobjuk le a terheket. Ha valaki folyamatosan javítgatja a forgatókönyvet, elveszítheti a lelkesedését. Ez megtörténhet a forgatás során is, amikor rengeteg idő töltünk el azzal, hogy beállítgatjuk a jeleneteket, más és más kameraállásokat keresünk, aztán visszatérünk az eredeti elképzeléshez, s a film végső változata nagyjából egybevág a szüzsével. Az Idióták azonban örömet szerzett, legalábbis a filmkészítés örömét, s ha nem így lett volna, az egész projekt kudarcba fullad.

- A forgatókönyv bevezetőjében a dramaturgia kikerüléséről ír.

- Igen, de csak olyan értelemben, hogy élni is nehezen lehetne a levegővétel kikerülésével. Ez ellentmondásnak tűnik, mivel nem számít, hogyan döntesz, az mégis dramaturgia. A Dogma 95 tartalmaz egy pár lehetetlen, paradox szabályt, de ugyanez a helyzet a vallási dogmákkal is... Az én dramaturgiai szempontom lényege az, hogy ki akarom dobni a legtöbb megszokott, de nélkülözhető kényszert, menekülök a ridegségtől, de ugyanakkor nem feledkezem meg róla, hogy a film egyfajta kommunikáció. James Joyce szintén ezt akarta, de számára fokozatosan bonyolulttá vált kommunikálni azokkal, akik elkülönültek tőle. Nagyon, nagyon szeretem az Ulyssest, de a Finnegan ébredése sem könnyű olvasmány, legalább négy-öt nyelv ismerete szükséges hozzá, és tisztában kell lenni különféle kulturális csoportok álláspontjaival.

- A forgatókönyvvel összevetve, néhány jelenet improvizáltnak tűnik.

- Igen, arra bátorítottam a szereplőimet, hogy mondják a saját szövegeimet. Mindent összevetve, óvodás módon közelítettem hozzájuk. Azt mondtam nekik: gyerünk, lássuk, mit tudtok csinálni. És természetesen mindenki tétovázott, mivel a színészeknek általában szükségük van fogódzókra, az improvizáció többnyire szokatlan nekik. A spontán improvizáció olyan, mint egy teniszjátszma labdák nélkül. A csináld úgy, ahogy akarod megközelítés viszont azt eredményezi, hogy lazábban viszonyulnak az eljátszandó karakterhez. Az ötlethez kapcsolódott az is, hogy a stáb főzött és takarított magára, soha nem láttam még ilyen pocsék házimunkát, minden a feje tetején állt és hihetetlen kosz volt. A felvételek befejezése után kénytelen voltam beszédet tartani nekik a felelősségteljes szabadságról.

- Akkor is jelen volt a hülyeség, amikor nem forgattak?

- A forgatás hetei alatt sokat foglalkoztunk vele, s végül a stáb már nagyon büszke lett rá. És lassanként unatkozni kezdtek, ha nem hülyéskedtek. Kívülállóként egy idő után én már érzéketlenné váltam erre, bár első alkalommal csinos meglepetés ért, amikor valaki leköpte a nadrágomat. A hülyeség végül egész természetesen funkcionált, akárcsak a meztelenség. Egy reggel pucéran üdvözöltem a társaságot és közöltem, hogy ma meztelen napot tartunk. Nem, nem volt semmi problémánk a nudizmussal... A hathetes forgatás több okból is a legintenzívebb filmes tapasztalataim egyikének bizonyult. Mivel én voltam az egyik operatőr is, a megvágott felvételek nyolcvan-kilencven százaléka az én munkám. Egész idő alatt őrült tempóban dolgoztam, és éjjel gyakorlatilag nem aludtam.

- Egyszer azt nyilatkozta, hogy olyan keveset foglalkozik a színészeivel, amennyire csak lehet, mivel ellenkező esetben terapeutaként kezelik önt...

- Csak a bolond nem fél a színészektől, de nem tudom legyőzni őket, s ha ez így van, akkor ahogy mondják, csatlakozni kell hozzájuk. Ahogy öregszem, egyre inkább érdekel a munkának ez a része... A felvételek során különben kiderült: az a Dogma-szabály, miszerint a hangot és a képet nem külön-külön kell rögzíteni, nagyon érdekes. Tulajdonképpen a hangosfilm megjelenése óta külön vették fel őket, azonban jobb, ha ez egyszerre történik, s a felvétel után nem változtatunk rajta. Ez azt jelenti, hogy gyakran a hang szerint vágunk a kép helyett, mivel ha egy bizonyos hangeffektust akarunk, alá kell vágni a megfelelő képet. Az eredei jelenetben például fel kellett tennünk a fára egy mikrofont, hogy megfelelő hangot kapjunk. Mintha újra feltalálnánk a filmcsinálást, nem? Ha a környezetet állítjuk előtérbe a jelenet hangja helyett, ez egyszerű effektus, de hirtelen bonyolulttá vált megvalósítani, mivel a döntésnek a helyszínen kell megszületnie. Az erdőben forgatott jelenetek után kicsit megrémültem, mivel olyan érzésem támadt, mintha visszatértem volna ahhoz a költőiséghez, amit gyermekkoromban éreztem, amikor amatőr filmeket forgattam.

- A jelenetet zene festi alá - ez nem csalás?

- Nem. Harmonikát használtuk, egy olyat, amit a régi szép időkben a Mickey Mouse Magazinból lehetett megrendelni. Amikor zene következett, a harmonikást egyszerűen beleépítettük a jelenetbe. Az erdőjelenetben egy fára erősített mikrofon mellett álldogált, s a felvétel közben a hangmérnök keverte a zenét és a beszédet. Egy másik Dogma-szabály szerint nem szabad kellékeket használni, de a házban találtunk néhány ósdi sílécet, magunkkal vittük Holte-ba és a nyár közepén felvettük a síelést - ez dióhéjban a Dogma. A háttérben kutyák ugattak, ezt normális körülmények között el szoktam kerülni, de ezek hirtelen annyira odaillettek! De természetesen lehetséges, hogy én vagyok az egyetlen, aki örömét leli az ilyen dolgokban.

- A hülyeség jó ürügy arra, hogy megszabaduljunk a kötöttségektől...- Igen, ez volt az elképzelésem, de a film valahol ellentmond önmagának, mivel a csoport nem arat sikert. Csupán Karen számára működőképes, s ez lehet az erkölcsi mondanivalója. A filmjeim roppant etikusak.

- És az erkölcs...?

- Az erkölcsöt a technikán keresztül lehet gyakorolni - a Dogma-technikán vagy a hülyeségtechnikán át - mivel az új birodalomból nem kaphatsz meg semmit anélkül, hogy nem éreznél iránta mély, szenvedélyes vágyat és ne akarnál tenni érte valamit. Karen rájön, hogy szüksége van a technikára, s ezért megváltoztatja az életét. A hülyeség olyan, mint a hipnózis vagy a magömlés: ha akarod, eléred, s nem akarod, azt is megteheted.

- A film forgatása során többé-kevésbé ön is meghülyült?- Nem, ez nem volt lehetséges... Ez inkább a saját terápiám része lett, éveken át bánatosan üldögélek, fővök a saját levemben, aztán adódik egy lehetőség, ahogy az anyám megjósolta és élek vele, de attól még nem leszek kevésbé félénk.

- Filmjeinek sikere nincs önre terápikus hatással...

- Úgy érzem, nem... nincs. De úgy érzem, mindegyik filmem egyfajta kis emlékmű ... ez a mozi nagyon olcsó, de roppant fárasztó emlékmű. Ezeknek az emlékműveknek az eredet az életben gyökerezik, ezért nagyon nehéz lemondani róluk... valamiféle szenvedéllyé válnak...

Torrent fálj: The Idiots (Idioterne).torrent
Magyar felírat: The Idiots (Idioterne).srt

A Főfőnök (dánul: Direktøren for det hele) című film egy 2006-os dán vígjáték, melynek Lars von Trier a rendezője és forgatókönyvírója is. A film érdekessége, hogy ez Lars von Trier első vígjátéka, illetve, hogy a film operatőr nélkül készült. A film készítésekor egy Automavision nevű rendszert használtak, melynek során a rendező kiválasztotta a kamera helyét, és egy számítógépre bízta a zoom és egyéb kameramozgások megválasztását.

A történet: Egy jól menő dán IT kisvállalat vezetője, Ravn el szeretné adni a cégét a régi kollégái tudta nélkül (kisemmizve őket), ám a vevő, egy izlandi üzletember azonban kizárólag a cég első számú emberével hajlandó tárgyalni, akivel csak az a probléma, hogy kitalált személy. Ravn az évek során, hogy a kellemetlen döntéseiért ne haragudjanak meg rá a kollégái, egy Amerikában élő főnőkre fogta rá a kellemetlen döntéseket. A főfőnök eddig kizárólag e-mailben kommunikált a kollégákkal, de az eladás miatt egy élő személyre van szükség, ezért Ravn felbérel egy állástalan színészt, Kristoffert hogy rövid ideig játssza el az amerikai főfőnök szerepét, írja alá az eladásról szóló szerződést. A probléma akkor kezdődik, mikor a kollégák meglátják a folyosón a "főfőnököt". Kristoffer jó főnökhöz méltóan megismerkedik a kollégákkal, meghallgatja problémáikat, és megpróbál segíteni nekik, bevetve az általa istenített Gambini módszert is.

A Gambini módszer: Antonio Stavro Gambini huszadik századi színházi író. Előszeretettel alkalmaz abszurd megoldásokat a darabjaiban. Például a mondat szavai között hosszú szüneteket tart, vagy minden kérdésre igennel válaszol, stb.
Ismertebb művei: 1969-ből (egyesek szerint 1968 vége) az "Akasztott macska" című egyfelvonásos, és "A kéményseprő monológja a kémények nélküli városból" című három órás szintén egyfelvonásos darab. Az íróról gyakran mondták, hogy furcsa, nem minden alap nélkül. Nem hitt az improvizációban, szerinte az improvizáció behódolás a szalondrámának.
Magáról az íróról nagyon keveset tudunk, csak egy dolgot tudunk biztosan róla: kitalált személy.
(forrás: http://hu.wikipedia.org)

Lars von Trier 50 éves lett, úgyhogy végre játszik egy kicsit, bár eddig sem állt tőle távol a gyurmázás: tragikumot a komikummal, halálosan komolyat a könnyeddel. Most vállalati vígjátékot rendezett, s kitalált hozzá egy formai játékot is (új módszere az Automavision; egy randomizált számítógépes program által beállított kamerával veszik fel a jeleneteket, ami számos módot nyújt a trükközésre).
Az áthallásos történetben a klaszszikus bohózat szabályai szerint kapunk képet a hivatali policyk világáról: egy cég jogásza felkéri régi barátját, a csepűrágót, hogy játsszon el egy nem létező főnököt, csak addig, amíg eladják a céget az izlandi vásárlónak - a dánokat vehemensen és folyamatosan szidalmazó busa fejű tőkés telitalálat. A főnök-ripacs folyton egy Gambini nevű drámaíróról zengi eszmefuttatásait, amit tekinthetünk akár rendezői öngúnynak is, hiszen a nevet Trier Cannes-ból hazafelé menet egy kamion oldaláról szedte. A végeredmény így egy teljesen tipikus, ám mélyen önironikus Dogma-film - nem az első saller, amit a mester enmozgalmának kioszt, emlékezzünk a Kedves Wendy!-re (azt ugyan Vinterberg rendezte, de a forgatókönyvét ő írta) -, ami a véletlen (pontosabban az Automavision) által ér el ugyanolyan képi hatást, mint a komoly és átgondolt dogmások.
Ideje is volt már valami effélének, hisz a Manderlay annyira maníros, annyira a saját formájának a foglya. Ez a - Birodalom c. kórházsorozatra (illetve némileg az Öt akadályra is) rímelő - futam (bár nem maradunk ellentmondásos erkölcsi réteg híján most sem) az öngúny és humorérzék diadala. - dercsényi -

Torrent fálj: The.Boss.Of.It.All.LiMiTED.2006.DVDRiP.XViD-HLS.torrent
Magyar felírat: The.Boss.Of.It.All.LiMiTED.2006.DVDRiP.XViD-HLS.srt

Ismét egy nem mindennapi alkotást ajánlok figyelmetekbe, és mint lassan megszokottá válik ez is európai alkotás, méghozzá dán, és ki más rendezhette volna mint LARS VON TRIER.
Mint mindig most is kutakodtam kicsit a blogbejegyzéshez történő anyaggyűjtés során, és egy tökéletes ajánlóra bukkantam a http://videodrome.freeblog.hu archívumában.

Olvassátok bátran thorvald nagyszerű ajánlóját, minden filmélmény romboló hatás nélkül.

Sok más emberhez hasonlóan én is szirupos zenére, unalmas koreográfiára, sematikus figurákra, erőltetett humorra asszociálok, ha meghallom a szót. Ha a főhős vidám, beáll az épp arra járók közé táncolni, ha szomorú, elénekli a zeneirodalom valamelyik legsziruposabb számát, mesterségesen szépre erőltetett hangon. Volt szerencsém pár musicalszámhoz élőben is, mindig ürességet éreztem bennük. Ahogy még a legjobbakban is: hiába ismerem el, hogy a JKSz milyen korszakos remekmű, dúdolom szívesen Tevje híres dalát a meggazdagodásról, vagy mosolygok azon, ahogy Mrs. Lovett Sweney Toddot udvarolja körül, az összes musicalfilm után megmagyarázhatatlan hiányérzet marad bennem.

Természetesen az üdítő kivétel Lars von Trier antimusicalje, a Táncos a sötétben. Érzéseim szerint –és hiányos ismereteim ellenére- film és musical még soha nem volt ilyen közel egymáshoz. És ez a közelség mindkettőnek jót tett – zene és koreográfia irányt ad a mozgóképnek, mintegy szigorú mederben tartja, ami viszont abban segít, hogy komolyan vegyük az alapműfajt. Persze ehhez Lars von Trier szakértelme és Björk tudása is kellett. Nem is ők lennének, ha musicalt megújító darabjuk nem egy antimusical lenne. Érezni az iróniát, nem?

Lars von Trier az egyik legmarkánsabb mai szerzői filmes, akit már sokszor méltattam a blog oldalain, Björkről pedig azt hittem, nem kell bemutatni senkinek, de egy rögtönzött közvélemény-kutatás elbizonytalanított. Szóval, Björk izlandi énekesnő, akit többoktávos hangja, zárkózott személyisége és bizarr ruhái tettek híressé. Számos videóját Michel Gondry jegyzi, férje pedig a kísérleti filmeket rendező Matthew Barney. Személy szerint a zenéjét nem bírom annyira, de őstehetsége nyilvánvaló. Ahogy nehéz személyisége is, és mivel Trier is hasonló beállítottságú, a forgatás alatt a két dudás bizony nem fért meg egy csárdában, így a filmet is körbelengték a kettejük elmérgesedett viszonyáról szóló pletykák. Björk biztos nem alaptalanul jelentette ki, hogy nem kíván több filmben részt venni, de foglalkozzunk inkább a Táncossal.

Selma (Björk) szerencsétlen cseh bevándorlónő. Romlik a látása, egy gyárban gürcöl, több műszakot is vállal, hogy eltartsa kisfiát, mégis szűkösen jönnek ki. Egy dolog vidítja csak fel, ha a helyi zenekedvelő egyesület színpadára léphet.
Egyetlen támasza barátnője, Kathy (Catherine Deneuve), kedves munkatársa, Jeff (Peter Stormare) pedig folyamatosan udvarol neki, de közeledéseit Selma mindig visszautasítja.

Selma eddig is nyomorúságos élete még szörnyűbb fordulatot vesz, amikor… de ezt nem árulom el, mivel szokatlanul hosszú az expozíció, így a bonyodalom ismerete is egy kisebb spoilernek számít. És minél kevesebbet tudunk meg a történetből, az annál nagyobb hatást gyakorolhat ránk. Azért senki ne aggódjon, a Táncos a sötétben még az Aranyszív-trilógia másik darabjánál (Hullámtörés, az Idiótákat nem láttam) is sötétebb darab, és a végén még azt a darabka megváltást (vagy inkább nevezzük csodának) is hiába keressük, ami Bess tragédiáját lezárta.

Triert számtalanszor vádolják azzal, hogy nőgyűlölő, hiszen mind a vásznon, mind a forgatás alatt előszeretettel kínozza szereplőit. Ez igaz is, senki nem szenved úgy a celluloidon, mint bármelyik Trier-hősnő. Nőként mégis elfogadhatatlannak tartom a vádakat: Trier ért a nőkhöz, a legjobbat hozza ki színészeiből, ami csak kevés rendezőnek sikerült. Az ő női igazi hús-vér emberekként mozognak a vásznon, a férfiak gyengesége, tehetetlensége és gonoszsága okozta szenvedésből vasakarattal próbálnak kitörni, többnyire eredménytelenül. Szerintem Trier reálisan ábrázol, és miért pont ő érezzen együtt a nőkkel, mikor a mindennapi életben is olyan kevesen teszik ezt meg? Ha a nők degradálásáról van szó, inkább valamelyik hosszú combokkal, feszes mellekkel és bárgyú díszletkarakterekkel teletömött hollywoodi produkcióra szavazok.

Nem csoda, hogy Hollywood foggal-körömmel tiltakozik a dán rendező ellen, igaz, a tehetségét már régen, az 1991-es Európa után megszimatolták, mikor is Spielberg munkát ajánlott neki –ezt Trier visszautasította. Pont a Táncos a sötétbennel fordult az USA és annak visszásságai (jelen esetben az amerikai álom) felé. A történethez hozzátartozik még Björk Oscar-jelölése az I’ve seen it all betétdalért, amiből természetesen nem lett díj, pedig még a radioheades Thom Yorke is vokálozott benne. Az amerikai közönségnek Björkről valószínűleg azóta is az ominózus hattyújelmez jut eszébe.

Na de vissza a filmhez. A sok bugyuta, ’ imádom a zenét, ó, yeah’ – típusú alkotással szemben itt a zenének tényleg súlya van, halálos súlya, több értelemben is. Először is, ahogy Selma látása romlik, a hallás mellett hatodik érzékként a muzikalitása kezd fejlődni. Felejtsük el a műhegedűkkel megtámogatott sziruptengert, és menjünk vissza ennek a csodálatos művészeti ágnak a történelmében egészen odáig, hogy az ősember rájön, kődarabok egymáshoz ütögetésével ritmust kreálhat. Több tízezer évvel később, a modern civilizáció terméke, a gyár Selmának ad alkalmat ugyanerre. A gépek zúgása gondolatban oda vezeti, ahova legjobban vágyik: a zene birodalmába.

Ez a közhelyes kifejezés rögtön eszembe juttatja Selma kedvencét, A muzsika hangjait. A Trapp család nevelőnőjével ellentétben Selmának tényleg ez az utolsó mentsvára. Mint oly sok musicalszereplő, ő is álomvilágban él, naivan nem vesz tudomást arról, ami megzavarná ezt a hamis nyugalmat. Selma világában egy végtelen színpad van, ahol kedvére énekelhet és táncolhat. Mi, nézők viszont érzékeljük Trier újabb iróniadózisát: a sors többször is lesújtott Selmára, aki továbbra is rendíthetetlen nyugalommal énekel holmi kiscicákról meg kesztyűcskékről. Megértjük, hogy miért olyan fontos neki a zene, és azt is, mért ragaszkodik hozzá az utolsó percig.

De hiába taglalom a Táncos nagyságát, még egy többoldalas elemzés sem nyújthatja azt a gyomorbavágó élményt, mint a film, hogy Björk zárójelenetéről ne is beszéljünk. Szóval, ne olvassatok ajánlót, menjetek és nézzétek meg a filmet.

A film jelenleg 55 (!!!) filmes díjra jelölték és ebből 22-t sikerült is bezsebelnie. Köszönjük ezt a amerikai filmkritikusok ellenséges hozzáállásának.

Torrent fálj: Dancer.In.The.Dark.[2000].DVDRip.XviD-BLiTZKRiEG.torrent
Magyar felírat: Dancer.In.The.Dark.[2000].DVDRip.XviD-BLiTZKRiEG.srt

VIGYÁZAT!!!
AZ ELŐZETES MEGTEKINTÉSE A FILMÉLMÉNYRE ROMBOLÓ HATÁSSAL LEHET, MEGTEKINTÉSÉT NEM AJÁNLOM!!!
A BLOGON VALÓ SZEREPELTETÉSE IS CSAK A MEGSZOKOTT REND MIATT VÁLT SZÜKSÉGESSÉ.