Ismét egy nem mindennapi alkotást ajánlok figyelmetekbe, és mint lassan megszokottá válik ez is európai alkotás, méghozzá dán, és ki más rendezhette volna mint LARS VON TRIER.
Mint mindig most is kutakodtam kicsit a blogbejegyzéshez történő anyaggyűjtés során, és egy tökéletes ajánlóra bukkantam a http://videodrome.freeblog.hu archívumában.
Olvassátok bátran thorvald nagyszerű ajánlóját, minden filmélmény romboló hatás nélkül.
Sok más emberhez hasonlóan én is szirupos zenére, unalmas koreográfiára, sematikus figurákra, erőltetett humorra asszociálok, ha meghallom a szót. Ha a főhős vidám, beáll az épp arra járók közé táncolni, ha szomorú, elénekli a zeneirodalom valamelyik legsziruposabb számát, mesterségesen szépre erőltetett hangon. Volt szerencsém pár musicalszámhoz élőben is, mindig ürességet éreztem bennük. Ahogy még a legjobbakban is: hiába ismerem el, hogy a JKSz milyen korszakos remekmű, dúdolom szívesen Tevje híres dalát a meggazdagodásról, vagy mosolygok azon, ahogy Mrs. Lovett Sweney Toddot udvarolja körül, az összes musicalfilm után megmagyarázhatatlan hiányérzet marad bennem.
Természetesen az üdítő kivétel Lars von Trier antimusicalje, a Táncos a sötétben. Érzéseim szerint –és hiányos ismereteim ellenére- film és musical még soha nem volt ilyen közel egymáshoz. És ez a közelség mindkettőnek jót tett – zene és koreográfia irányt ad a mozgóképnek, mintegy szigorú mederben tartja, ami viszont abban segít, hogy komolyan vegyük az alapműfajt. Persze ehhez Lars von Trier szakértelme és Björk tudása is kellett. Nem is ők lennének, ha musicalt megújító darabjuk nem egy antimusical lenne. Érezni az iróniát, nem?
Lars von Trier az egyik legmarkánsabb mai szerzői filmes, akit már sokszor méltattam a blog oldalain, Björkről pedig azt hittem, nem kell bemutatni senkinek, de egy rögtönzött közvélemény-kutatás elbizonytalanított. Szóval, Björk izlandi énekesnő, akit többoktávos hangja, zárkózott személyisége és bizarr ruhái tettek híressé. Számos videóját Michel Gondry jegyzi, férje pedig a kísérleti filmeket rendező Matthew Barney. Személy szerint a zenéjét nem bírom annyira, de őstehetsége nyilvánvaló. Ahogy nehéz személyisége is, és mivel Trier is hasonló beállítottságú, a forgatás alatt a két dudás bizony nem fért meg egy csárdában, így a filmet is körbelengték a kettejük elmérgesedett viszonyáról szóló pletykák. Björk biztos nem alaptalanul jelentette ki, hogy nem kíván több filmben részt venni, de foglalkozzunk inkább a Táncossal.
Selma (Björk) szerencsétlen cseh bevándorlónő. Romlik a látása, egy gyárban gürcöl, több műszakot is vállal, hogy eltartsa kisfiát, mégis szűkösen jönnek ki. Egy dolog vidítja csak fel, ha a helyi zenekedvelő egyesület színpadára léphet.
Egyetlen támasza barátnője, Kathy (Catherine Deneuve), kedves munkatársa, Jeff (Peter Stormare) pedig folyamatosan udvarol neki, de közeledéseit Selma mindig visszautasítja.
Selma eddig is nyomorúságos élete még szörnyűbb fordulatot vesz, amikor… de ezt nem árulom el, mivel szokatlanul hosszú az expozíció, így a bonyodalom ismerete is egy kisebb spoilernek számít. És minél kevesebbet tudunk meg a történetből, az annál nagyobb hatást gyakorolhat ránk. Azért senki ne aggódjon, a Táncos a sötétben még az Aranyszív-trilógia másik darabjánál (Hullámtörés, az Idiótákat nem láttam) is sötétebb darab, és a végén még azt a darabka megváltást (vagy inkább nevezzük csodának) is hiába keressük, ami Bess tragédiáját lezárta.
Triert számtalanszor vádolják azzal, hogy nőgyűlölő, hiszen mind a vásznon, mind a forgatás alatt előszeretettel kínozza szereplőit. Ez igaz is, senki nem szenved úgy a celluloidon, mint bármelyik Trier-hősnő. Nőként mégis elfogadhatatlannak tartom a vádakat: Trier ért a nőkhöz, a legjobbat hozza ki színészeiből, ami csak kevés rendezőnek sikerült. Az ő női igazi hús-vér emberekként mozognak a vásznon, a férfiak gyengesége, tehetetlensége és gonoszsága okozta szenvedésből vasakarattal próbálnak kitörni, többnyire eredménytelenül. Szerintem Trier reálisan ábrázol, és miért pont ő érezzen együtt a nőkkel, mikor a mindennapi életben is olyan kevesen teszik ezt meg? Ha a nők degradálásáról van szó, inkább valamelyik hosszú combokkal, feszes mellekkel és bárgyú díszletkarakterekkel teletömött hollywoodi produkcióra szavazok.
Nem csoda, hogy Hollywood foggal-körömmel tiltakozik a dán rendező ellen, igaz, a tehetségét már régen, az 1991-es Európa után megszimatolták, mikor is Spielberg munkát ajánlott neki –ezt Trier visszautasította. Pont a Táncos a sötétbennel fordult az USA és annak visszásságai (jelen esetben az amerikai álom) felé. A történethez hozzátartozik még Björk Oscar-jelölése az I’ve seen it all betétdalért, amiből természetesen nem lett díj, pedig még a radioheades Thom Yorke is vokálozott benne. Az amerikai közönségnek Björkről valószínűleg azóta is az ominózus hattyújelmez jut eszébe.
Na de vissza a filmhez. A sok bugyuta, ’ imádom a zenét, ó, yeah’ – típusú alkotással szemben itt a zenének tényleg súlya van, halálos súlya, több értelemben is. Először is, ahogy Selma látása romlik, a hallás mellett hatodik érzékként a muzikalitása kezd fejlődni. Felejtsük el a műhegedűkkel megtámogatott sziruptengert, és menjünk vissza ennek a csodálatos művészeti ágnak a történelmében egészen odáig, hogy az ősember rájön, kődarabok egymáshoz ütögetésével ritmust kreálhat. Több tízezer évvel később, a modern civilizáció terméke, a gyár Selmának ad alkalmat ugyanerre. A gépek zúgása gondolatban oda vezeti, ahova legjobban vágyik: a zene birodalmába.
Ez a közhelyes kifejezés rögtön eszembe juttatja Selma kedvencét, A muzsika hangjait. A Trapp család nevelőnőjével ellentétben Selmának tényleg ez az utolsó mentsvára. Mint oly sok musicalszereplő, ő is álomvilágban él, naivan nem vesz tudomást arról, ami megzavarná ezt a hamis nyugalmat. Selma világában egy végtelen színpad van, ahol kedvére énekelhet és táncolhat. Mi, nézők viszont érzékeljük Trier újabb iróniadózisát: a sors többször is lesújtott Selmára, aki továbbra is rendíthetetlen nyugalommal énekel holmi kiscicákról meg kesztyűcskékről. Megértjük, hogy miért olyan fontos neki a zene, és azt is, mért ragaszkodik hozzá az utolsó percig.
De hiába taglalom a Táncos nagyságát, még egy többoldalas elemzés sem nyújthatja azt a gyomorbavágó élményt, mint a film, hogy Björk zárójelenetéről ne is beszéljünk. Szóval, ne olvassatok ajánlót, menjetek és nézzétek meg a filmet.
A film jelenleg 55 (!!!) filmes díjra jelölték és ebből 22-t sikerült is bezsebelnie. Köszönjük ezt a amerikai filmkritikusok ellenséges hozzáállásának.
Torrent fálj: Dancer.In.The.Dark.[2000].DVDRip.XviD-BLiTZKRiEG.torrent
Magyar felírat: Dancer.In.The.Dark.[2000].DVDRip.XviD-BLiTZKRiEG.srt
VIGYÁZAT!!!
AZ ELŐZETES MEGTEKINTÉSE A FILMÉLMÉNYRE ROMBOLÓ HATÁSSAL LEHET, MEGTEKINTÉSÉT NEM AJÁNLOM!!!
A BLOGON VALÓ SZEREPELTETÉSE IS CSAK A MEGSZOKOTT REND MIATT VÁLT SZÜKSÉGESSÉ.
Utolsó kommentek