Te mit tennél, mikor a szemedbe mondanák minden kertelés nélkül, hogy az életedből bizony egy, vagy legfeljebb két hónapod van hátra? Pedig fiatal vagy, és előtted, áll még az egész élet, de hiába, mert nincs kiút, nincs menekvés, az ajtó rövidesen bezárul. Azonban ez még mindig semmi, hisz kirúgnak a munkahelyedről és az egyetlen egy támaszod is szakít veled azelőtt, mielőtt még elmondanád neki, a szomorú igazságot. A kérdés továbbra is fennáll. Te mit tennél? Ebből indul ki tehát, s erre épít a soron következő alkotásunk, a The Guitar, aminek címére is kitérek, csak bírd kivárni.
 |
Ha minden igaz, nagyvonalakban sikerült képet adnom, az alasztoriról, ami így azért borongósabb másfélórára enged következtetni. Azonban mégis a The Guitar olyan pimaszul, kicsit társadalomkritikával élve fogja meg ezt az egész témát, hogy arra nem lehet nem emlékezni, vagy csak sorokat nem szentelni rá, miatta, kérem szépen.
Amy Redford, aki igen-igen jól gondolod magadban, hogy kinek is leányzója, szóval ő, az apja nyomdokaiba lépve, első fecskeként betörve a filmes nagyvilágba próbál egy nem nagy újdonsággal előrukkoló filmmel lekenyerezni minket, már itt a legelején, a kezdetekkor. S biza’ a számításai helyesnek bizonyulnak, hisz a The Guitar szomorú mivolta ellenére is szórakoztat, megragad, és eléri azt a nem mindennapi tényt, hogy a megnézés után még perceket áldozzál rá…
Most kénytelen leszek ismételni –magam-, hisz a The Guitar egy érdekes, nem mindennapi alkotás. S jóllehet tudom én is, tisztában vagyok vele, hogy mit írtam pár sorral feljebb ezzel az újdonság dologgal kapcsolatban, de mégis annak ellenére, másképpen rakja le a téglákat, az alapot, amitől s ami miatt, aztán teljesen eltér az eddig megszokott – már csak pár nap van hátra az életemből című drámáktól.
Van, aki bakancslistát ír, és körbeutazza a fél világot, elmegy a kedvenc helyeire, és álmai „netovábbját” hajtja végre, valamint kipróbál olyan dolgokat, extrákat, amikre sohasem lett volna képes, addig a szent minutumig. Van, aki nem tudja feldolgozni a miérteket, és inkább saját a kezébe veszi a dolgokat, öngyilkosságot megkísérelve. S van, aki elzárkózik a fél világtól, a négy fal közé, ahol majd senki sem talál rá, és egymaga, egyedül, a világ hangos zajától elmenekülve, csendben, tér örök nyugovóra. Na, az az igazság, a nagy harci helyzet, hogy a mostani áldozatunk, még ha fájó is ezt így kimondani, szóval ő, az eddig felsoroltakat egytől-egyig kihasználja. Vagy ahogy szokás mondani, az élet minden egyes perce, vagy másodperce attól a bizonyos ponttól kezdve már ajándék, ami tudod, valami olyasmi, ami többszörös csomagolással van ellátva. Oké, ez nem volt valami érthető, akkor inkább én csomagolnám ki nektek…
Tehát arról van szó, hogy az egész ilyen mesés, csak ebben az esetben, az élet előtérbe kerül, az élni akarás, vagy inkább nem akarás. Szóval az egész egy energiabomba, egy életérzéssel teli darabka, ami lehet, hogy nem változtatja meg az eddigi életedet, de azért az alvó kisördögöt minden további nélkül felébreszti benned, ebben biztos vagyok. Persze ezt megint csak embere válogatja, ugyanis a film nagyon megosztja a nézőközönséget, sokan nem tudnak együtt élni, együtt érezni a főhőssel. Mondanám, legyen az ő bajuk, a lényeg, hogy nekem sikerült, ami miatt aztán, már most itt, kijelenthetem, hogy megérte a másfélóráját, nekem bejött.
A cikk folytatását az alábbi linken érhetitek el: filmkeltes.blog.hu/2009/02/09/the_guitar_2008
(Köszönet érte INMFC-nek)
Torrent fálj: The.Guitar.2008.DVDRip.XviD-aAF.torrent
Magyar felírat: The.Guitar.2008.DVDRip.XviD-aAF.srt
Utolsó kommentek