Ismét Chrisdry barátomnak köszönhetem, hogy figyelmembe ajánlotta ezt a filmecskét. Bátran merem állítani, hogy az utóbbi 10 év egyetlen olyan vígjátéka amin nem unatkoztam, hanem elejétől a végéig szórakoztatott. Talán azért mert nem idiótákról szól, hanem érző emberekről. Jól kidolgozott történet, karakterek és dialógusok. A pólófeliratokon pedig szakadtam meg a röhögéstől...
A kritikát filmkeltes.blog.hu -ról vettem kölcsön, de szerintem egy jól megfogalmazott írást idézni nem szégyen, inkább megtiszteltetés.
Hú de régen volt már ismeretlenül nagyot szóló film, kérem szépen. De ami késik, nem múlik alapon, a Ten Inch Hero előjött a semmiből, oly "noname szinten", és egyszerűen magával ragadott az egyszerűségével, minden szépségével. Az echte romkom, amely nem terem minden bokorban, és amit nem láthatsz minden nap. Most komolyan. Pedig biztos sokan nem hisznek nekem, de én akkor is megveregetem a saját vállamat, nem csak képzeletben, hogy láttam valamit benne, amitől azt mondtam, erre érdemes lesz odafigyelni. És tessék, ahogy azt kell, annak rendje és módja szerint a megérzéseim most sem hagytak cserben, pedig aztán nem is vagyok elvakult, elfogult Supernatural meg milyen fanatikus, rajongó, (erről majd később) csak egyszerűen egy olyas valaki, aki világgá kürtölheti a világnak szárnyai alá véve a filmet, hogy egy élvezetes, nagybetűs vidámság ez, telis-tele élettel.
 |
Ez a filmfesztiválokon edződött mozi, minden elemében, képkockájában hordozza a maximális szórakozást, nem csak jókedvvel, hanem még egy kis drámával is, olykor-olykor. Hirtelen, így még a film alatti sokkban, mikor gépelem e sorokat, azon tűnődőm, hogy lehetne jól összefoglalni a Ten Inch Hero-t, úgy, hogy másnap, mindenki szaladjon elé megnézni. Nem is tudom, talán négy (lehet az öt is) emberről szól, akik annyira fiatalok, és annyira különbözőek, de mégis egy helyen dolgoznak, és ott vannak egymásnak, nem csak a bajban, hanem mindig. Na jó ez az egész most, ez a szinopszis, ilyen barátságos, összeborulásos snittekre enged következtetni, ami azért nem teljesen igaz, csak félig. Kibontom, oké...
Mindannyian keresnek valakit. Van, aki szerelmet, van, aki csak egy társat. Van, aki a múltját, van, aki a jövőjét. Fiatalok, így előttük áll az élet java. Azonban mindig vannak rögök, az úton, amiken valahogy át kell jutni, ahhoz, hogy továbbléphessünk. Ezek a rögök, a szívünkben keletkeznek, legtöbbször, amikor nem hagyják, hogy megtegyük a következő lépést, még a múlt foglyai vagyunk. Bár vannak, olyanok, akik meg élvezik az élet minden egyes csíráját. Állandóan jövés-menésbe vannak, de érzik ők is legbelül, hogy valami hiányzik nekik is. Úgy ahogy, egy olyan embernek, aki csak naphosszat a számítógépe lőtt ülve, egy idegennel osztja meg az életét, azért, mert körülötte kizárólag a jót látja, a tökéletes embereket. És nem utolsó sorban vannak olyanok, akik egyediek, unikumok. Ahogy öltöznek, ahogy beszélnek, az ő életük, más. Olyan individualista, egyedülálló személyek ezek, akik különcök, de képesek a változásra, csak nehezen adják be a derekukat. Na igen. Több mint valószínű, hogy sokak ez utóbbiban látnák, vagy látják viszont önmagukat. Ne tovább egy olyan arcot, akit csak ma láttak a sarkon, ugyanilyen ékszerekkel, hajjal, és a többi. Nem kell ecsetelnem, ha jól gondolom, mit jelent az első benyomás, megbélyegzés esete…
Az egész film annyira karakteres. Bemutatja az élet két oldalát. S ehhez, mindössze csak annyit tesz, s csak annyi szükségeltetik, hogy embereket, a mai világ fiatal típusait, ideáljait zárja össze egy boltba, mindenféle kínnal, bajjal és egyébbel. Ügyes húzás, ami nem is lenne nagyon új keletű, de kimagaslik a mezőnyből, mert minden egyes porcikáján érződik a life filing. Kiválóan.
A lényeg a lényeg, hogy akár, mi is lehetnénk a vásznon, vagy akár mi is felfedezhetjük magunkat, valakiben. Iszonyat jól eltalált karakteres mozi, amiben minden a helyén van. A színészektől kezdve a dialógusokig minden. De ami a legnagyobb fegyverténye a Ten Inch Hero-nak, hogy hangulatos, ahogy szoktuk mondani filmes szlenggel, feel-good. S ezt elhiheted nekem.
Pedig elsőre még az szűrhető le belőle, hogy na igen, az újabb fiataloknak szóló igazságosztó film következik, ami aztán kivetkőzik magából egy ponton, és nagy hálivúdi ömlengéssel fejezi be a fiatalok eme történetét. De mondom, feltételes módban, erre számítanánk. Azonban már az előzetes is azt ígérte, hogy itt ettől nem kell tartanunk. Hisz Betsy Morris forgatókönyve maga az élet, váratlan fordulatokkal, és történetekkel.
Egy percre sem erőlködik. Egy meglepetés az egész, amit tátott szájjal bámulsz. Végig mulattat, hol megnevetett, hol megsirat. Bár ez utóbbi egy kicsit túlzás, ám mégse elképzelhetetlen, már akinek, bárkinek. Még egy más szóval: üdítő. Élvezed az első perctől fogva. Egyszerű a film, s ebben a rejlik az ereje. Annyi, de annyi érzést tud kiváltani az emberből, hogy az már leírhatatlan, s amire sok hálivúdi agyonpénzelt, meg hájpolt film nem is nagyon képes. Nem tudnak vele harcba szállni. Az egésznek a gyönyörűsége, hogy képkockáról-képkockára derülnek ki dolgok, a főhőseinkről, azoknak a múltjairól. De rosszul hiszed, ha ilyen percenként felugró múltas snittekre aposztrofálsz ezelőtti soraimból, mert itt a szövegkörnyezeten, miket is beszélek, a szövegen van a hangsúly. Nagyon jól megírt párbeszédek, ahogy azt már említettem, amelyek végig odatudnak szögezni a filmhez. És hát akkor még nem is beszéltem a színészekről, ugye?
A szereposztás pazar. Elisabeth Harnois, Clea DuVall, Sean Patrick Flanery, Jensen Ackles, Danneel Harris, Alice Krige és John Doe. Nem tudom, kinek mit mondanak az itt felsorolt nevek, nekem elég keveset, be kell valljam, de ezek után, a film láttán, bizonyára majd a legközelebbi filmjeikben, majd jó és meleg szívvel tudok visszaemlékezni ezekre a produkciókra. Ugye, Ackles a legnagyobb arc a filmben, ez nem vitás, úgy is, hogy fentebb említettem közöm nincsen a Supernatural című sorozathoz. Aztán Clea-t meg Sean Patrick-et is láttam már valahol, Danneel-be meg épp a Harold&Kumar második részében futottam bele, míg Elisabeth meg egyszerűen csak szép volt. Szóval összefutottam már velük, valamikor, de most igazán sikerült nagyot robbantaniuk, hisz senkire nem tudok egy rossz szót szólni. Az igazi nagy csapatmunka!
Az, hogy mindenki tolong e film után, az nem csoda. Konklúzió: szórakoztat. A befejezés nem adja meg mindenre a választ, a nézőre bízza ezt, a végfőcím után. Apropó befejezés, talán a film egyetlen gyengéje volt, olyan, ami szerény véleményem szerint nem illet képbe, sehogy se. A kilenc pont jár neki, ne tovább a hónap meglepetése, és az utóbbi idők egyik legfilgúdabb romkomjához volt szerencsém, amit biztosan sokszor vissza fogok még nézni. Addig is szóljon füleimnek, a még nem említett, utolsó szó jogára tartogatott ütős zenei anyaga, ami hozza is vissza az emlékeket…ja és kötelező látni!
(forrás: http://filmkeltes.blog.hu/2009/01/29/ten_inch_hero_2008 )
(forrás: http://filmkeltes.blog.hu/2009/01/29/ten_inch_hero_2008 )
Torrent fálj: Ten.Inch.Hero.2007.DVDRip.XviD-Ruby.torrent
Magyar felírat: Ten.Inch.Hero.2007.DVDRip.XviD-Ruby.srt
(köszönet a felíratért Lazy - Kabuki )
7.3
Utolsó kommentek