Egy felkavaróan lassú tempójú a belga-francia film A fiú is. A dokumentumfilmeken edződött testvér rendezőpáros, Luc és Jean-Pierre Dardenne dokumentarista módon követi nyomon főhősét, egy apát, aki tanárként találkozik össze fia kamaszkorú gyilkosával. Az ő lelkében lezajló folyamatot ábrázolja Dardenne-ék minimalista filmje. Száraz, nyers, a végletekig lecsupaszított, puritán alkotás A fiú, ebben még csak visszatérő motívumok, szimbólumok sincsenek, zene sincs, dialógusok is alig. Feszült figyelem van, összpontosítás, befelé fordulás, hiszen a történet a főhős lelkében zajlik, a főhősnek kell feldolgoznia valamit...
Lenyűgöző és magával ragadó ez a szinte vakmerő egyszerűség.
Többnyire egy asztalosműhelyben járunk (az apa ugyanis asztalosmester-tanár), amelynek átlátható rendje, tisztasága, s szabályainak egyszerűsége a filmre is rávetül. Csak az van jelen (a műhelyben/a vásznon), aminek feltétlenül ott kell lennie.
Az apa Olivier Gourmet, akinek szikár, befelé forduló játéka tökéletesen annyira megfelel a rendező stílusának, hogy nagyrészt az ő játékából, fizikai jelenlétéből épül fel végül a film.) Látjuk, amint a konyhakövön fekve hasizomgyakorlatot végez, látjuk, amint lépcsőn rohan, látjuk az irodában, a fatelepen, a műhelyben, a létrán. Minden pillanata feszültségről, belső figyelemről, és a benne zajló változásról árulkodik. Látjuk, ahogy egymás mellé sodródnak a fiúval, s így akaratlanul közel engedi magához fia gyilkosát és kontaktusba kerül vele. Kapcsolatuk személyessé válik, s ahogy egyre jobban megismeri a gyűlölt ellenfelet, úgy bővül számára a "fia gyilkosa" (= a fiú) képhez tartozó jelentés is, s válik sokrétűbbé, összetettebbé. A fiú már nemcsak a fia gyilkosát jelenti, hanem igyekvő tanítványt is, aki tiszteli és felnéz rá; látjuk a helyét nem lelő, érzékeny, intelligens kamaszt; a múltjától egy életre megbélyegzett bűnöst és a sorsának kiszolgáltatott embert. Ezzel az ismerettel azonban már megkérdőjeleződik a bosszú beteljesítésének lehetősége. A bosszú, a gyűlölet ugyanis csak akkor működik, ha a másikról alkotott képünk beszűkültségen vagy elvakultságon alapul, vagyis az ismeret és a párbeszéd hiányán.
A Titanic egyik legszebb alkotása minden időben érvényes tanítás, anélkül, hogy didaktikus vagy agresszív lenne. Egy film arról, hogy egy fantom, egy torz kép hogyan válik konkrét, hétköznapi, valóságos személlyé, személyes ismerőssé, és dolgozódik fel a megismeréssel a sérelem, a gyűlölet.
(forrás: Filmkultura.hu - Titanic Fesztivál 2002)
Díjak és jelölések:
Cannes (2002) - Legjobb színész - drámai kategória: Olivier Gourmet
Cannes (2002) - Ökumenikus Zsűri díja: Luc Dardenne, Jean-Pierre Dardenne
Cannes (2002) - Arany Pálma jelölés: Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne
Torrent fálj: Le Fils (2002) - Dardenne.torrent
Magyar felírat: Le Fils (2002) - Dardenne.srt
(köszönet a felíratért fkmasternek)
7.4
Utolsó kommentek