A film elején hallható Ivo Andric-idézet konkrétan elmondja az egész következő szűk másfél órát: "Mind halottak vagyunk, szép sorban eltemetve." Az Élők és holtak erről szól, rengeteg hulláról, a háború áldozatairól, katonákról. Mondhatnánk, hogy elég közhelyes téma ez, hiszen a háború borzalmait már annyiszor megénekelték, ahányszor ember emberre támadt, hosszú történelme során - s általában mindig az egyetlen lehetséges konklúzióval, a humanista "soha többet" felkiáltással. Hogy mégis folynak háborúk a mai napig is szerte a Földön, csak azt bizonyítja, hogy közhely ide vagy oda, még mindig nem beszéltünk eleget róla. Európában utoljára a volt Jugoszlávia területén folyt háború, így a kérdésre elsősorban onnan érkezhet adekvát válasz, ezúttal a horvát Kristijan Milic szikár és pontos verziójában.

A film cselekménye két szálon fut: az egyik a minapi délszláv háborúban, egy horvát különosztag halad A pontból B-be, a szerbek és a bosnyákok ellenében. A másik szál szinte ugyanez, csak a második világháborúban, egy horvát usztasa vezette trupp tör A-ból B-be, velük szemben a szerb csetnikek, illetve a titóista partizánok. A két szálat a helyszín, a baljós hangzatú Temető-rét köti össze. A sajátos délszláv össznépi mexican stand-off, végeredményben, ahogy a mottó is mondja, győztes nélkül. A film erénye tehát nem az akciókban van, bár akadnak azok is, hanem abban, ami közöttük van. A fárasztó menetelésben, a néma lapulásban, a folyamatos idegfeszültségben, a gépiessé váló érzéketlen gyilkolásban és a bajtárs elvesztése feletti fásultságban. Ebben a tekintetben az Élők és holtak sokszor idézi az Oscaros Hurt Locker jobb pillanatait, mégha az ezután készült is. Itt azonban nyoma sincs a kötelező amerikai kincstári optimizmusnak, még a Bigelow-film árnyalt ábrázolásához képest sem, ez a film a testvérháborúban megkeseredett és kiábrándult túlélő gesztusa, amivel utolsóként a saját homlokához emeli a fegyvert.

A filmben kizárólag horvátokat látunk, az ellenség csak ott van, a bokrok között, a dombok mögött, legfeljebb fegyvereik torkolattüze villan, mégsem merül fel az egyoldalú ábrázolásnak még a legkisebb gyanúja sem. Milic ezt a bravúrosan megszerkesztett párhuzamos történetmesélés mellett azzal tudja elérni, ahogy szinte mellesleg, a látszólag banális, apró-cseprő, harctérről ellesett emberi pillanatok beszélnek magukért. Az ember önkéntelen gesztusaiban, valamint a halál pillanatában képtelen hazudni, hogy eredendően jó. Csak a helyzet, amiben van, az szar.

Katonaviseltként azt mondom, hogy az olykor talán túl durvának, közönségesnek ható dialógok abszolút hitelesek, és főleg azok háborús körülmények között. A karakterek pontosak, és kellően markánsak is, mintha castingolva lennének, az őket alakító színészek pedig egyaránt tízpontosak, bár erős a gyanúm, hogy szinte mindegyikük átélt hasonló élethelyzeteket a valóságban is, annak idején. Az Élők és holtak című filmnek mindenképpen ott a helye a háború valódi természetét feldolgozó, deheroizáló alkotások sorában, méghozzá az első sorban.
(forrás: http://asanisimasa.blog.hu/2010/12/28/elok_es_holtak_ivi_i_mrtvi_2007)

A film a háborúról szól, katonákról, akik nem mások mint áldozatok, önmaguk áldozatai. Akiket akár a kényszer, akár önön akaratuk vitt rá, hogy gyilkosok legyenek. Azért ölnek, hogy ne őket öljék meg. A cél mindig eljutni az egyik pontból a másikba, menekülni. A célt sosem tudják, csak mennek és meghalnak. A cél az nem tartozik rájuk, az csak a vezetők fejében létezik, azok emberek fejében akik sohasem vesznek részt az igazi harcokban. Ők az irányítók, akiket mindössze pár ember irányít érdekből, dacból, hatalomvágyból, vagy egyszerűen élvezetből. A tisztek, melyek lehetnek a korábbi harcok túlélői... nem nyertesei, hanem túlélői... a háborúnak nincs nyertese. A közkatonák, a senkik, akiknek amit mond a vezető azt meg kell tenni, mint a kutyáknak "ülsz, fekszel". Pár nappal a "háború" megkezdése előtt még egymással zenéltünk a kocsmában, jóbarátok voltunk, most már ugyanazok emberek ellenségek, akik leköpik az egykori barátjuk holttestét... és mindez egy szó miatt "háború".
A film nagyon jól mutatja be a két háború közötti teljes azonosulást. Más idők, más emberek, ugyanazon helyzetekben. Egyetlen háború sem különbözik a másiktól. Mind ugyanarról szól... ki lesz a túlélő.
Tisztán érezhető hogy nem amerikai film, ez a film nem is Amerikának készült. Nincsenek benne gondolati monológok, nincsenek elbeszélések, narrátorok, akik az ember szájába rágják, hogy mit is lát éppen a vásznon. A film azon embereknek szól akik túlélték ezt a szörnyűséget, és az ő fejükben megvan minden gondolat, minden távoli és közeli durranás, vagy akár apró nesz is. Mindaz ami túlélővé tette őket. Becsüljük meg az életet, és azt amit jelent!

Magyar szinkronos DVDRIP letöltése:
(töltsd le JDownloaderrel, az a letöltés végeztével össze is illeszi a fájlokat, utána már csak a 700Mb-os fáljnév végére kell írnod, hogy ".avi" és már nézheted is. Más esetben Total Commanderrel kell összeillesztened a 3 fájlt eggyé)

http://hotfile.com/dl/101497108/0fd5ca9/Az.Elok.Es.A.Holtak.2007.DVDRip.Xvid.Hun-viner.002.html

http://hotfile.com/dl/101496691/0cfee46/Az.Elok.Es.A.Holtak.2007.DVDRip.Xvid.Hun-viner.001.html

http://hotfile.com/dl/101498480/8d0cd9e/Az.Elok.Es.A.Holtak.2007.DVDRip.Xvid.Hun-viner.003.html

6.9