Az olyan zajosabb, nyersebb Dogma-filmek, mint a Születésnap vagy az Idióták mellett az évek során méltatlanul szorult háttérbe a Mifune utolsó dala, pedig Søren Kragh-Jacobsen munkájával 1999-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíjaként Ezüst Medvét nyert.
A filmes köztudatból való kikopás okát legjobban talán a DVD-borítón idézett neves amerikai filmkritikus, Roger Ebert fogalmazza meg, aki szerint a Mifune utolsó dala „a legszórakoztatóbb és a legkevésbé dogmatikus Dogma-film”. Bár a mozgalom harmadikként elkészített és elfogadott műve szigorúan betartja a filmes szüzességi fogadalom merev szabályait (eredeti helyszínen forgott, direkt hangot és kézikamerát használ, nincs benne speciális világítás vagy optikai trükk stb.), megtekintése során időnként úgy érezzük, mintha nem is Dogma-filmet néznénk. Kragh-Jacobsen művében tartalom és forma természetesen, minden manírtól mentesen talál egymásra, így nem is hiányoznak azok az eszközök, amiktől a Dogma95 megfosztja a filmkészítést.
Fordulatos sztorija és előre megjósolható befejezése alapján ráadásul a Mifune akár hollywoodi darab is lehetne: a fiatal juppi, Kresten nászéjszakája másnapján tudja meg, hogy apja meghalt, és neki kell gondoskodnia egy lepusztult tanyán élő, 10 éve nem látott, értelmi fogyatékos bátyjáról. Segítségnek felvesz egy házvezetőnőt, az eredetileg prostituált Livát, aki hamarosan problémás öccsét is bevezeti a kis társaságba.
A Mifune utolsó dalának esendő hősei közül mindenki hibát követ el, ugyanakkor mindenkit mélységesen meg lehet érteni. S miközben olyan apróságokon nevetünk, mint hogy a fogyatékos báty, Rud szamovárnak mondja a szamurájt, valójában szívet melengető és szélsőséges helyzetei ellenére nagyon is átélhető életmesét látunk.
A Dogma95 mozgalomról, és a Dogma filmekről készül leírást itt olvashatjátok:
Dogma-filmek
A film 14 jelölésből 10 díjat el is vitt.
>>> A díjak listája ide kattintva megnézhető. <<<
Torrent fálj: Mifunes sidste sang.torrent
Magyar felírat: Mifunes sidste sang.srt
Utolsó kommentek