A blog azon filmeket tartalmazza amiket én már láttam és bátran merem ajánlani bármelyik látogatómnak.
Ha pár nap kimarad, az nem lustaságból ered, hanem mert vagy olyan filmet néztem amit nem szeretnék tovább ajánlani, vagy egyszerűen nem néztem azon napokon filmet.
Amennyiben neked is tetszett a film és kedvet érzel értékelni azt megteheted a filmek előzetese alatt található "Szólj hozzá" részben.
A linkek aktuálisságáért csak a blogbejegyzések megszületésekor tudok felelősséget vállalni, akkor minden link ellenőrzött, és valós. Az idő elteltével a linkek tartalma és érvényessége változhat. Torrentek esetében a le és feltöltők száma állandóan változik, és egyes esetekben a torrent maga is törlődhet a gazdaoldalról. Felíratok esetében ugyanez a helyzet, a gazdaoldalon történő változások, javítások, áthelyezések módosítják a linkek tartalmát és érvényességét. Ezekért elnézést kérek, de azt beláthatjátok, hogy nem ellenőrizhetem minden linkemet időszakosan sem. De ha ti jelzitek felém a változásokat, hibás linkeket, készségesen javítom őket az aktuális lehetőségekhez képest.
doggfather:
Az első percekben magához ránt, majd nem ereszt, hanem szépen darál le és le egymás után a filmben... (2021.02.16. 13:43)Esküvő után (Efter brylluppet, 2006)
doggfather:
frodo és jax teller egy filmben és én ezt még nem láttam?! Sőt, frodó igen, de jaxről azt se tudta... (2021.01.21. 15:49)Huligánok (Green Street Hooligans, 2005)
doggfather:
Egy arab, egy feka, egy zsidó kölyök, a filmben csomó hiphop elem (dj, graff, break) teszi nemzetk... (2021.01.20. 14:31)A gyűlölet (La haine, 1995)
A történetról lentebb olvashatsz az eredeti japán változatnál...a Hachiko, A Dog's Story egy hűséges ebről szól, aki tíz évig várta elhunyt gazdáját. Az igaz történeten alapuló film főszerepét Richard Gere játssza: egy egyetemi professzort alakít, aki befogadja a kutyát.
A kutya az Akita prefektúrabeli Ódate melletti farmon született 1923. november 10-én és a prefektúra nevét is viselő fajtából való. 1924-ben Hachikót gazdája, Hidesaburó Ueno, a Tokiói Egyetem mezőgazdasági tanszék professzora Tokióba vitte magával munkája miatt. A professzor odaadó barátja minden nap végén a közeli Shibuya állomoshoz ment, hogy a hazatérő gazdáját fogadja. Hachikó ezt több, mint egy évig, az év összes munkanapján megtette, míg egyik este a professzor nem jött haza a megszokott vonattal. Mint kiderül aznap az egyetemen szívrohamot kapott és már nem tudtak rajta segíteni. A kutya meg csak várta és várta az állomáson.
Hachikót végül Ueno halála után többször is magához fogadta pár család, de ő mindig megszökött tőlük és visszatért a régi otthonához, abban a reményben, hogy egy nap újra láthatja a professzort. Mivel odahaza sohasem találta, ezért elment az állomásra ahova már számtalan alkalommal kikísérte ezelőtt. Minden egyes nap újra és újra kiment és várta gazdáját az esti tokiói vonatnál, de többé már nem tűnt fel a professzor.
Az állomáson dolgozók és sűrűn arra járó látogatók is felfigyeltek a kutyára és legtöbbjük látta is már Uenót és Hachikót együtt az állomáson reggelente. Sokan hoztak neki élelmet és gondoskodtak is róla mivel tudták, hogy régen halott gazdáját várja még mindig vissza. 10 évig minden egyes nap, pontban az esti tokiói vonat érkezésekor Hachikó feltűnt a Shibuya Állomáson.
Egyik évben azonban Ueno régi tanítványa (aki az akita kutyák szakértője volt) felismerte a kutyát az állomásnál. Nem sokkal a találkozást követően ez a tanítvány tette közzé a Japánban élő akitaállomány nagyságát is. A kutatásai azt bizonyították, hogy csupán 30 fajtiszta akita maradt, beleértve Hachikót is a Shibuya Állomásról. A tanitvány gyakran látogatta meg a kutyát és számos cikket is írt a hihetetlen hűségéről. 1932-ben az egyik ilyen cikk megjelent Tokió legnagyobb újságjában és ekkor szerezett tudomást mindenki Hachikó történetéről, aki rögtön helyi szenzáció is lett.
Tanárok és szülők mesélték el a történetet, hogy a japán gyerekekben is kialakuljon egy hasonló hűség, egy erős kapocs a családjuk és szeretteik iránt. Hachikó egyből a hűség és odaadás nemzeti szimbólumává vált a szigetországban.
Hachikót végül 1935. március 8-án találták meg Shibuya egyik utcáján holtan. A kutya tetemét kitömték és a Nemzeti Tudományi Múzeumban állították ki Tokióban, az Uenóról elnevezett parkban.
A filmb bevezető monológa, szerintem önmagáért beszél: "Milla Jovovich vagyok, színésznő. Én játszom Dr. Abigail Tylert a "Negyedik típusú találkozások"- ban. A film azokat az eseményeket idézi fel, melyek 2000. október 1 és 9 között történtek Alaszka északkeleti részén, Nome-ban. Az események megértése végett eredeti videóanyagok kerültek a filmbe. A felvételeket az ismert pszichológus Dr. Abigail Tyler készítette, aki személyesen vett fel több mint 65 órányi kép és hanganyagot az esemény idején. Személyiségi jogaik védelmében számos szereplő nevét és foglalkozását megváltoztattuk. A film minden jelenete archivált hang, illetve képanyagon alapul, vagy Dr. Tyler saját elmondásán, melyek a rendezővel folytatott hosszabb interjú során hangzottak el. A végén pedig mindenki maga dönti el, mit hisz el belőle. Viszont arra felhívom a figyelmet, hogy a film egyes jelenetei igen megrázó képsorokat tartalmaznak."
2080. Az utolsó nagy világháború után már csak néhány hatalmas nagyváros maradt. Az emberek mindennapi életét androidok teszik könnyebbé. Az érzelmekre is képes robotok mindenhol ott vannak, a rendőrségtől az éjszakai bárokig. Bár fizikai erejük jelentősen meghaladja az emberekét, mivel csak három évet képesek "élni", úgy tűnik, hogy csak szolgák lehetnek a társadalomban. Néhányan azonban ebbe nem nyugszanak bele, hanem inkább fellázadnak. Az ilyen renegát robotok levadászásával foglalkozó zsaruk, Noma és R azonnal akcióba is lépnek. R-nek azonban van egy titka: szerelmes egy gyönyörű kiborg táncosnőbe, akinek hamarosan lejár az élettartalma. R pedig mindenre képes, hogy megmentse szerelmét. Ezzel viszont nemcsak magát, hanem társait is veszélybe sodorja.
A koreai Szárnyas fejvadászként is emlegetett film fantasztikus látványvilágával és jól kidolgozott karaktereivel remek példa arra, hogy a sci-fi műfajban is lehet még maradandót alkotni napjainkban.
Violet (Jennifer Tilly), a maffia középszintű hivatalnokának barátnője és Corky (Gina Gershon), a szomszédban lakó börtönviselt vízvezeték-szerelő nő egymás iránt érzett heves vonzalmánál csak a pénz iránti vágyódása nagyobb. Ravasz haditervet eszelnek ki a bűnszövetkezet vagyonának megcsapolására, majd a háttérből figyelik, ahogy a paranoid gengszterek egymásra kezdenek gyanakodni, s vérfürdő keretében próbálják tisztázni az ügyet. A dolog azonban mégis balul sül el: a talpon maradt, s csak látszólag nyámnyila Ceasar (Joe Pantoliano) átlát a szitán és bosszút forral.
Andy és Larry Wachowski, a Mátrix rendező-testvérpárosának már első - nem kevésbé korszakalkotó - filmjében is vadonatúj vizuális világot teremtett. Aki szereti a fordulatos krimiket és a feszülséget nekik minden bizonnyal jó kikapcsolódást nyújt ez a 109 perc.
Utolsó kommentek