Ez az első eset, hogy nem a filmről írt kritikát mellékelem, mert nem találtam, és most nincs időm új kritikára, de mindenképpen meg akarom osztani veletek ezt a filmet is. A leírás a film alapját képező sorozatról íródott, de lényegében felvázolja a film történetét, és hangulatát. Egy igazi dámáról van szó, mely az élni akarásról, és a végletekig való kitartásról szól.

Az 1 リットルの涙, (angol címén 1 litre of tears vagy A diary of tears) egy meg­tör­tént ese­tet dol­goz fel. Én a japán tv-s drá­má­ról fogok írni, ami az Aya Kitō által 1986-ban, halála előtt pub­li­kált nap­lón alap­szik — igaz, van­nak benne vál­toz­ta­tá­sok —, ugyan­úgy, ahogy a 2004-ben készült film.

A dráma Ikeuchi Ayá­ról, egy 15 éves átla­gos lány­ról szól, aki egy­szer­csak azt veszi észre, hogy gond­jai van­nak a moz­gás­sal, gyak­ran esik el. Ezzel már az első epi­zód­ban szem­be­sü­lünk, ami­kor egy jele­net édes­any­ját mutatja, akit az orvos épp arról vilá­go­sít fel, hogy a lánya egy gyó­gyít­ha­tat­lan dege­ne­ra­tív neu­ro­ló­giai beteg­ség­ben szen­ved, ami ráadá­sul nagyon ritka is, és az idő elő­re­ha­lad­tá­val elveszti teste fölött az ural­mat: elő­ször gond­jai lesz­nek a futás­sal, járás­sal, majd a beszéd­del, végül az egé­szen egy­szerű moz­du­la­tok­kal, és egy­ál­ta­lán nem fog tudni beszélni. Ám a tör­té­net ele­jén Aya erről mit sem tud, lel­ke­sen indul az isko­lába meg­írni a fel­vé­teli tesz­tet, hogy fel­vé­telt nyer­jen az új közép­is­ko­lába. Azon­ban a buszon elal­szik, így igen­csak késésbe kerül, és mikor fel­éb­red két­ség­be­esve kezd futni a suli felé. Útköz­ben is egy­szer elesik, majd egy bicik­li­tá­ro­ló­nál mégegy­szer, amit a szin­tén késés­ben lévő Asō Haruto is végig­néz. Elő­ször nem tűnik túl segítő­kész­nek, de ami­kor elered az eső, Aya pedig vérző térd­del sán­ti­kálva igyek­szik össze­ka­parni a hol­mi­ját, fel­ajánlja neki a fiú, hogy elvi­szi a bicik­li­jén. Így ismer­ke­dik meg Aya Haru­tó­val, aki szép las­san annyira meg­ked­veli a lányt, hogy akkor sem hagyja cser­ben, ami­kor a beteg­sége már nagyon súlyossá válik.A felév­te­lin per­sze mind a ket­ten sike­re­sen átmen­nek, és Aya a bará­ta­i­val lel­ke­sen kezd neki a tan­év­nek. Még kosár­lab­dára is jár, és igen ügyes benne.

Ayá­nak össze­tartó, vic­ces csa­ládja van. Édes­apja tofu­ké­szí­tésből él, édes­anyja egész­ség­ügyi tanács­adó, továbbá van két huga és egy öccse. Haruto élete nem ilyen vidám és vál­to­za­tos. Édes­ap­já­val él (aki mel­les­leg orvos) és nem túl jó a viszo­nyuk. Ráadá­sul új tanu­lók­ként őt és Ayát választ­ják meg osz­tály­fe­lelős­nek, akik­nek meg kell szer­vezni az ének­kari ver­senyre az elő­ké­szü­le­te­ket. Ez az alka­lom azért lesz fon­tos Ayá­nak, mert eddigre már kide­rí­tette, hogy valami baj van a tes­té­vel (édes­any­já­val elment orvos­hoz, aki reha­bi­li­tá­ciót aján­lott neki, bár az okot pon­to­san nem mondta meg, vala­mint inter­ne­ten utá­na­né­zett a beteg­ség­nek amire gya­na­ko­dott, és ami­nek egy elő­re­ha­la­dott stá­di­u­má­ban szen­vedő fér­fi­val talál­ko­zott már a kór­ház­ban), és az előa­dás után szü­le­i­vel együtt elmegy az orvos­hoz, hogy meg­tudja: tény­leg ebben a ritka beteg­ség­ben szenved-e. Ezért az ének­kari ver­seny az utolsó olyan pil­la­nat, ami­kor még nem biz­tos semmi, ami­kor még meg­pró­bál­hat a bol­dog tudat­lan­ság­ban elmerülni.

Az igazi Aya

A tör­té­net további fej­le­mé­nyeit nem mesél­ném el, csak meg­pró­bá­lom össze­szedni, hogy miért is hagy olyan mély nyo­mot az ember­ben, mert az biz­tos, hogy aki figyel­me­sen nézi végig a része­ket, az nem bírja ki sírás nél­kül. A drá­ma­i­ságra ráját­szik, hogy a néző már a soro­zat leg­ele­jén tudja, hogy mi lesz a lány sorsa, rövid jele­ne­tek vil­lan­nak fel, mely a beteg­ség későbbi stá­di­u­mait mutatja, pél­dául ami­kor Aya már alig tud írni, és ami­kor szív­szo­rító kér­dé­se­ket tesz fel nap­ló­já­ban édes­any­já­nak: “Anya, férj­hez fogok valaha menni?” A hatást erő­síti, hogy Ayát min­denki sze­reti, bará­tok­kal és egy sze­rető csa­lád­dal van körül­véve, ráadá­sul a sze­re­lem iránti érdeklő­dés is meg­je­le­nik, egy kosa­razó felsőbb­éves fiú sze­mé­lyé­ben. Mindez tel­je­sen meg­vál­to­zik: a kosa­ras fiú, aki kez­det­ben szin­tén érdeklő­dött Aya iránt, cser­ben­hagyja őt, miután nyil­ván­va­lóvá válik a beteg­sége; a kosár­lab­dát abba kell hagy­nia; ami­kor pedig toló­székbe kerül, és bará­ta­i­nak min­den­ben segí­te­niük kell neki az isko­lá­ban, már szá­mukra is csak teherré válik. Az isko­lát is el kell hagy­nia, moz­gás­sé­rül­tek­kel fog­lal­kozó intéz­ménybe köl­tö­zik. Egye­dül a csa­ládja és Haruto — aki egyéb­ként kita­lált sze­replő, a való­ság­ban nem volt ilyen fiú Aya mel­lett — nem hagy­ják cser­ben, ők azok, akik min­dig mel­lette állnak, akik moso­lyog­nak rá, ami­kor sírni tud­ná­nak a szo­mo­rú­ság­tól. És ugyanez igaz Ayára is, ő is pró­bál erős lenni, hogy szü­le­i­nek ne okoz­zon még nagyobb fáj­dal­mat. A drá­mát erő­síti ezen kívül, hogy min­den epi­zód­ban mutat­nak be képe­ket az igazi Ayá­ról és idé­ze­te­ket a köny­véből. És végül, de nem utolsó sor­ban, fon­tos a zene, ami töké­le­te­sen passzol a soro­zat han­gu­la­tá­hoz és mon­da­ni­va­ló­já­hoz. A két leg­több­ször elő­for­duló szá­mot a Remi­o­ro­men adja elő: Konayuki és San­gatsu Koko­noka címmel.

Drá­má­ról van szó, tehát sejt­hető, hogy mi lesz a vég­ki­fej­let, ezt már a beteg­ség első jel­lem­zé­se­kor tudni lehet. Az egy­szerű, de erős mon­da­ni­való, melyet Aya nap­ló­be­jegy­zé­se­i­ben fogal­maz meg, a követ­kező: Már maga a tény, hogy élünk, cso­dá­la­tos dolog.
(forrás: japanfelderito.hu/egy-liter-konny)

Torrent fálj: Ichi.Rittoru.No.Namida.2005.DVDRip.XviD-AsiSter.torrent
Magyar felírat: Ichi.Rittoru.No.Namida.2005.DVDRip.XviD-AsiSter.srt
(köszönet a felíratért HunVista)

7.4